Elhunyt Lapis Károly patológus, klinikai onkológus, az MTA rendes tagja
Életének századik évében szerdán elhunyt Lapis Károly Széchenyi-díjas orvos, patológus, klinikai onkológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – közölte az MTA szerdán.
Lapis Károly 1926. április 14-én Túrkevén született. Középiskolai tanulmányait a Mezőtúri Református Gimnáziumban végezte, majd a II. világháborút követően a kolozsvári, később a budapesti orvosi egyetem hallgatója volt, ahol 1950-ben szerzett diplomát. Pályája kezdetétől a patológiára és onkológiára összpontosított. Dolgozott többek között a Debreceni Orvostudományi Egyetem, az Országos Onkológiai Intézet, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem intézményeiben.
Tudományos pályafutása során az emberi daganatok, különösen a májrák kialakulásának és áttétképzésének mechanizmusait vizsgálta, jelentős szerepet játszva olyan kemoterápiás szerek hatásmechanizmusának tisztázásában, mint a Degranol, a Dibromdulcitol vagy a Lycurium.
Lapis Károly 1968-1993 között a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének igazgatója volt. Oktatói, intézetvezetői munkássága mellett 1985 és 1991 között tudományos rektorhelyettesként is tevékenykedett. Vendégprofesszorként dolgozott az amerikai Duke Egyetemen és a National Cancer Institute-nál.
Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: 1964-ben Akadémiai Díjat, 1996-ban Széchenyi-díjat kapott. Több ízben részesült nívódíjban, kitüntették a Munka Érdemrend arany fokozatával, valamint megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is. A Magyar Tudományos Akadémia 1970-ben levelező taggá, 1979-ben rendes taggá választotta.
Éveken át tagja volt az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának, emellett meghatározó szerepet játszott több hazai és nemzetközi tudományos testület munkájában is, többek között az Európai Rákkutató Társaság alelnökeként.
Szerzőként vagy társszerzőként 591 tudományos szakcikk fűződik a nevéhez, melyből 275 nemzetközi folyóiratban jelent meg, emellett jelentős szerepe volt a hazai oktatásban és utánpótlásképzésben is. Szívügyének tekintette a rák elleni küzdelmet, a témában rendszeresen tartott előadást laikusoknak is, valamint könyvet is írt róla – írta az MTA méltatásában.
