Ősi eső vagy égi ajándék? – Új elmélet vethet véget a földi víz eredetéről szóló vitának
Egy antarktiszi meteorit vizsgálata alapján úgy tűnik, a Föld vize már a bolygó születésekor is jelen lehetett
A Föld vízkészletének eredete régóta izgatja a tudósokat – és nemcsak azért, mert a víz az élet alapja, hanem azért is, mert a bolygónk történetében valóságos rejtélyként tűnik fel, honnan is származhat ez a kincs. Az uralkodó nézet sokáig az volt, hogy a víz később, meteoritok és üstökösök becsapódásával érkezett hozzánk, ám egy új kutatás most mindent megkérdőjelez.
Száraz kezdet, égi segítség?
A Naprendszer kialakulásakor az anyag szétvált – a melegebb, belső régióban – ahová a Föld is tartozik – nem tudtak az illékony anyagok, így a víz sem szilárd formát ölteni. A feltételezések szerint így a bolygónk szárazon született, és csak később, a külsőbb régiókból származó égitestek hozhattak vizet.
De még ha lett is volna víz az ősanyagban, a Föld forró felszíne az első időkben valószínűleg el is párologtatta azt. Ez a két érv volt sokáig a fő támasza annak az elméletnek, amely szerint a víz később, külső forrásból, kozmikus „csomagként” érkezett.
Egy meteorit, ami mindent megváltoztathat
Az Oxfordi Egyetem kutatói azonban nemrég egy érdekes fordulattal újraírhatják a történetet. Az Icarus című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint az általuk vizsgált meteorit – az antarktiszi LAR12252 – elegendő hidrogént tartalmazott ahhoz, hogy abból víz keletkezzen. És mivel ez a meteorit a Földdel azonos anyagból állhatott össze, az is elképzelhető, hogy bolygónk már a kezdetektől fogva tartalmazott vizet.
A tudósok a meteoritban jelenlévő hidrogént úgy tudták igazolni, hogy a kénhez kötött hidrogén-szulfidot keresték. A szinkrotronnal végzett spektroszkópiai vizsgálatok kimutatták: a hidrogén nem utólagos szennyeződés, hanem az ősanyag része.
Lehet, hogy már a Marson is volt tenger?
A kutatásnak nemcsak földi, hanem bolygóközi távlatban is van jelentősége. Ha az ensztatit kondritok valóban ilyen hidrogénben gazdag anyagok voltak, akkor más kőzetbolygók – mint például a Mars vagy a Vénusz – is tartalmazhattak vizet a keletkezésük pillanatában. A kérdés csupán az: mi lett ezzel a vízzel azóta?
A Föld ma is veszít vizet – pontosabban hidrogént. Az ultraibolya sugárzás hatására a felső légkörbe jutó vízmolekulák bomlanak, és a könnyű hidrogénmolekulák megszöknek a világűrbe. Másodpercenként három kilónyi.
A válasz valószínűleg nem egy válasz
A kutatás nem zárja ki teljesen a becsapódásos elméletet, de súlyt ad annak a gondolatnak, hogy a víz akár részben vagy egészben az ősanyag része is lehetett. Lehet, hogy nem is egy válasz létezik, hanem több rétegű igazság: egy részét örököltük, más részét kaptuk.
Mindez új lendületet adhat az exobolygók kutatásának is. A James Webb és a hamarosan induló Nancy Grace Roman űrteleszkópok remélhetőleg olyan távoli világok légkörébe is betekintést nyújtanak majd, ahol új nyomokra bukkanhatunk.
A víz nemcsak élet, hanem történet is
A víz nemcsak létfeltétel – történelmi krónikás is. Hordozza bolygónk eredetét, változásait és jövőjét is. Hogy honnan jött, talán sosem tudjuk meg teljes bizonyossággal. De minden cseppje a világegyetem egyik legnagyobb mesemondója. És ez a történet még messze nem ért véget.
