Ezt a színt eddig senki nem látta – tényleg új szín az olo?
Létezik-e olyan szín, amit az emberi szem soha nem érzékelt korábban? A kaliforniai kutatók most azt állítják: igen – és már nevet is adtak neki: „olo”.
A világoszöld és a kék között helyet foglaló új árnyalatot egyedülálló, lézersugaras technikával hozták létre, amely az emberi szem fotoreceptorait olyan módon ingerli, ahogyan eddig még semmilyen technológia.
Hogyan születik egy „új” szín?
Az emberi látás három fő színérzékelő receptorra (S, M, L – rövid, közepes és hosszú hullámhosszra érzékeny csapokra) épül. A különböző fényhullámok ezek kombinációját aktiválják, így jönnek létre a színek. A gond csak az, hogy egy fényhullám szinte mindig egyszerre több csapot is ingerel, ami korlátozza az érzékelhető színek telítettségét.
A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói most egy olyan technikát dolgoztak ki – Oz rendszernek nevezve –, amely egy lézersugárral képes kizárólag egyetlen típusú csapot, az M-receptort (középső hullámhossz) stimulálni. Az így kiváltott színélményt a résztvevők egyöntetűen „példátlanul telített, kékeszöld árnyalatként” írták le – olyanként, amit még sosem tapasztaltak.
A kutatók ezt az árnyalatot „olo”-nak nevezték el, hangsúlyozva, hogy a szín nem illeszkedik a hagyományos spektrumokba, és vizuálisan „kilóg” a megszokott színskálákból.
Miért olyan különleges az „olo”?
A kísérlet során az önkéntesek szürke háttéren nézve érzékelték a színt, amelyről elmondásuk szerint csak úgy tudtak „valódi” színmintát készíteni, ha fehér fényt kevertek hozzá, vagyis csökkentették a telítettséget. Ez a jelenség a kutatók szerint bizonyítja, hogy az „olo” a spektrumhatáron kívül esik, vagyis ténylegesen új színélményről van szó.
Az „olo”-ra adott leírások között szerepelt:
– „teal” (türkizzöld),
– „blue-greenish” (kékeszöld),
– „green, a little blue” (zöld, kis kékkel).
A résztvevők 4-ből 4-re értékelték a szín telítettségét, míg hasonló, hagyományos színeknél ez az érték átlagosan 2,9 volt.
Nem csak egy pont, hanem képek is születhetnek
A kutatásban használt lézertechnológia nem csak egy-egy receptort, hanem akár több ezer különálló csapot is képes egyenként ingerelni, így képek és vizuális kompozíciók is megalkothatók az új színnel. Ez azért jelentős áttörés, mert a hagyományos képernyők három alapszín (RGB) keverékével működnek – az új módszer azonban nem a fény spektrumát, hanem a retina egyes pontjait célozza meg, úgynevezett téri metamerizmus révén. (A metamerizmus kifejezés arra a hatásra utal, hogy két dolog egy fényben ugyanúgy nézhet ki, de egy másik fényben teljesen másképp.) – bővebb információk a metamerizmusról.
Amit eddig csak a csillagászok használtak
A módszer egyébként részben ismerős lehet a csillagászat világából: adaptív optikát alkalmaztak, amit eredetileg távcsövek finomhangolására fejlesztettek ki, hogy tisztábban lássák a csillagokat. Itt viszont azt a célt szolgálja, hogy egy pontszerű fényforrás valóban csak egyetlen csapot ingereljen – ami a szokásos fényelnyelés miatt normál esetben lehetetlen lenne.
Mit mondanak a szakértők?
Dr. Misha Corobyew, az Aucklandi Egyetem optometriaprofesszora szerint a kutatás „nem teljesen ismeretlen terepen jár”, mivel az egycsap-stimuláció régóta ismert módszer, de az igazi újdonság az, hogy ezt egyszerre több ezer receptorra alkalmazták, és így képek létrehozására is alkalmassá tették.
Új színek – új kérdések
Bár az „olo” vitathatatlanul izgalmas felfedezés, továbbra is nyitott a kérdés: lehet-e valóban „új” színt alkotni, vagy ez csak a meglévő érzékelési tartományok újfajta kiaknázása? A válaszra talán még várni kell – de egy biztos: a kutatás kitágítja azt, amit a színekről gondoltunk.
Az „olo” nem csak egy új szín – hanem egy új gondolat arról, mit jelent látni.
A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány új korszakot nyithat a vizuális technológiák, a képernyők, sőt talán a művészet világában is.
