Zurab Cereteli a monumentalizmus ellentmondásos mestere volt
Életének 92. évében meghalt Zurab Cereteli, a grúz származású, orosz monumentalista művész, akinek nevéhez több ezer műalkotás és számos, a világot is megosztó köztéri szobor fűződik. Életműve egyszerre szimbolizálja a hatalom és az emlékezet kapcsolatát, valamint a művészet politikai dimenzióit.
A művész, akinek munkái a horizontot uralták
Zurab Cereteli 1934-ben született Tbilisziben, és 1958-ban végzett a Tbiliszi Állami Művészeti Akadémián. Kezdetben festőművészként és freskófestőként tevékenykedett, majd fokozatosan fordult a monumentális művészet felé. Pályafutása során több mint ötezer alkotást hozott létre: festményeket, grafikákat, szobrokat, freskókat, mozaikokat és köztéri alkotásokat.
Művészi világát korán meghatározta a monumentalitás iránti vonzalom – művei nem csupán méretükben, hanem hatásukban is túlmutattak a hagyományos esztétikai kereteken.
A Szovjetunió szolgálatában – és azon is túl
Cereteli karrierje a szovjet kulturális elit tagjaként ívelt fel: a hetvenes és nyolcvanas években a Szovjetunió külügyminisztériumának kulturális projektjein dolgozott, majd 1980-ban a moszkvai olimpia művészeti vezetője lett.
Az ezredforduló után is meghatározó szereplő maradt az orosz kulturális életben. 1997-től az Orosz Művészeti Akadémia elnöke volt, befolyása évtizedeken átívelt. Moszkvában az ő irányításával készült többek között:
a Megváltó Krisztus-székesegyház újjáépítésének szobrászati koncepciója,
a Győzelmi Emlékkomplexum ikonikus obeliszkje,
a Manézs tér teljes művészeti arculata,
és a Nagy Péter-emlékmű, amely a Moszkva folyón áll – és amely esztétikailag és politikailag is komoly vitákat kavart.
A viták kereszttüzében
Bár Ceretelit gyakran ünnepelték hivatalos elismerésekkel – a Szovjetunió és Oroszország Népművésze, a Szocialista Munka Hőse, valamint a Hazáért Érdemrend valamennyi fokozatának birtokosa volt –, munkássága sok esetben megosztotta a közvéleményt.
A hatalmi ikonográfia és a monumentális stílus keveredése nem mindenhol talált elfogadásra. Erre példa a franciaországi Ploërmel városában felállított II. János Pál pápa-szobor, amelynek keresztjét 2018-ban a francia alkotmánytanács világnézeti semlegességre hivatkozva eltávolításra ítélte. A szobrot végül egyházi területre helyezték át. Érdekesség, hogy a magyar kormány felajánlotta: ha szükséges, Magyarország befogadja az eltávolításra ítélt alkotást.
Hasonlóan vitát váltott ki az a 43 történelmi orosz vezetőt ábrázoló mellszoborsorozat, amelyben szerepelt Rettegett Iván és Sztálin is – sokakban felmerült a kérdés: szabad-e szobrot állítani diktátoroknak a 21. században?
Egy korszak művésze
Cereteli egész életművét áthatotta az a meggyőződés, hogy a művészet nemcsak díszít, hanem emlékeztet, formál és irányít. Monumentális szobrai a hatalom látványosságai, egyszerre emlékművek és üzenetek, a múlt és jelen politikai viszonyainak kőbe vésett megjelenései.
Örökség és emlékezet
Zurab Cereteli halálával egy korszak zárult le a posztszovjet térség művészetében. Művei sok helyen továbbra is a városkép meghatározó elemei, hatásuk túlmutat az esztétikai ítéleten – hozzátartoznak a kollektív emlékezethez, az identitásépítéshez, és a közösségi terek jelentéséhez.
Bár sokan bírálták, senki sem hagyta figyelmen kívül. Cereteli művészete egyszerre volt meghökkentő, grandiózus, vitára ingerlő és emlékezetes.
Egy művész, aki egész városokat formált. Egy életmű, amely egyszerre szólt a hatalomról és a művészetről. Zurab Cereteli neve örökre beíródott a 20. és 21. század köztéri kultúrájának történetébe.
