Egy kilencéves palesztin kisfiú, aki túlélte a poklot – de örökre megváltozott.
Ez a megrendítő pillanat került a világ figyelmének középpontjába, amikor a World Press Photo Alapítvány kihirdette a 2025-ös év sajtófotó-versenyének győztesét.
A világ legrangosabb fotóriporteri díját idén Szamar Abú Elouf, palesztin fotográfus nyerte el a Mahmúd Addzsúr kilencéves című képével, amely a Gázai övezetben történt 2024. márciusi izraeli bombázások következményeit örökíti meg.
Egy gyerek, akinek a gyerekkora odaveszett
A kép alanya, a kilencéves Mahmúd, egy robbanásban mindkét karját elveszítette. A támadás után súlyos sérülésekkel szállították el Gázából, végül Katarban kapott orvosi ellátást – ott, ahol jelenleg a fotót készítő Elouf is él családjával, ugyanabban a lakónegyedben.
A fénykép nem mutat vért vagy drámát – mégis, a fiú arca, testtartása, a megvilágítás és a kompozíció olyan csendes, de mély érzelmi súlyt hordoz, ami megrendítőbb, mint bármilyen háborús jelentés. Ez a fajta visszafogottság, mégis letaglózó vizuális erő az, ami miatt a nemzetközi zsűri a díjat Elouf munkájának ítélte.
A fájdalom dokumentaristája
Szamar Abú Elouf maga is menekültként hagyta el Gázát 2023 decemberében, és ezt követően kezdte el fotósorozatát azokról a gázai civilekről, akik súlyosan megsérültek, de sikerült kijutniuk a blokád alatti övezetből. A The New York Times megbízásából készült képsorozatai révén vált ismertté.
A World Press Photo zsűrije hangsúlyozta: a kiválasztott képek nemcsak a szenvedést, hanem a kitartást, az emberi jóságot és a közösségek erejét is bemutatják – túl a hírek gyors fogyasztásán, a napi politikai zajon.
A 2025-ös díjnyertes fotók három kulcstémát járnak körül: háború, migráció és klímaváltozás.
Lucy Conticello, a globális zsűri elnöke így fogalmazott:
„Amikor a zsűri az Év Fotója jelöltjeit válogatta, a világ hat régiójából érkezett képekből három téma emelkedett ki, amelyek meghatározzák a 2025-ös évadot: a konfliktus, a migráció és az éghajlatváltozás. Ezeket másképp úgy is láthatjuk, mint a túlélés, a család és a közösség történeteit.”
Egy kép, amit nem lehet feledni
A díjazott alkotás nem pusztán fotó, hanem vizuális tanúságtétel. Mahmúd arca, az elveszett karok hiánya, a gyermektestben megjelenő háborús seb a néző emlékezetébe égeti magát. A fotó nem engedi, hogy elfordítsuk a fejünket.
A versenyre idén 59 320 fényképet küldött be 3778 fotográfus a világ 141 országából – de végül ez az egyetlen kép, ez az egyetlen gyerek lett az, aki az egész világ tekintetét magára vonta.
Ez a kép nem politikai kiáltvány. Ez egy gyerek néma jelenléte – egy világ üzenete, ami elhallgatni nem tud, de kiabálni sincs ereje.
Itt a többi fotót is láthatod, miként ezt:
