Élményolvasó – John Banville: Hó
A kortárs ír irodalom egyik klasszikusa, Booker-díjas szerző, ám én egy krimijére figyeltem fel, viszont ahelyett (arra várva) elsőként ezt a másik bűnügyi regényt olvastam el tőle – nem nyűgözött le, mert tele van bosszantó/unalmas klisékkel. Pedig a sztori alapja (hol és mikor) jól indul: 1957, Írország egy keleti kietlen sarkában hanyatló nemesi udvarház, fagyos tél, gyilkosság, dublini protestáns nyomozó, Agatha Christie szinte felül a koporsóban érdeklődve, de végül mégsem, illetve visszadől pihenni káprázatos életműve nyoszolyáján.
Mi itt a gond?
A közhelyek (melyek, mint tudjuk: fáradt igazságok), egy ír katolikus pap mint áldozat, aki természetesen kisfiúkat rontott meg, az érsek eltussolna, a nyomozó vagány és balfék egyszerre, a gyilkos csakis a düledező birtok lakói közt lehet, a motivációk (molesztálás) átlátszóak, a féldebil lecsusszant vidéki arisztokrata közeg unalmasan ismerős, a csavar nyikorog, a megoldás kitalálható, elvarratlan, végig nem vitt – viszont a hangulatrajz rendben, a főhős kidolgozottabb, a miliő mégiscsak visz magával a hóesésben, a falusi fogadó pedig egészen izgalmas hely a leírásban.
Összességében azonban nem éppen acélos a mű, utánérzéses a krimi, de pozitív vonásaiba kapaszkodva azt mondom: még kísérletezek Banville mesterrel, valamiért erre inspirál, a hiányosságok ellenére is, mert írni tud.
John Banville: az emlékezet és az önazonosság ír mestere
Ki is John Banville?
John Banville ír származású író, újságíró, drámaíró és kritikus, akit gyakran az angol nyelv egyik legstílusosabb prózaírójaként emlegetnek. 1945-ben született az írországi Wexford városában. Fiatalon festőnek készült, majd érdeklődése hamar az irodalom felé fordult. Pályafutása során több rangos elismerést is kapott, köztük a Booker-díjat (The Sea / A tenger, 2005), amely a világ egyik legrangosabb irodalmi díja.
Művészete és stílusa
Banville stílusát sokszor barokkosan részletgazdagnak, mégis gondosan kimunkáltnak nevezik. Prózája gyakran lírai, filozofikus, tele van belső vívódással, önreflexióval és finom, szinte zeneien megkomponált mondatszerkezettel. Kritikusan szemléli a valóság és az emlékezet viszonyát, az identitás töredezettségét és az emberi létezés mélységeit.
Főbb művei
Legismertebb regényei közé tartozik:
The Sea (A tenger) – Egy idős férfi visszatér gyerekkora tengerparti helyszínére, hogy feldolgozza felesége halálát. A regény egyszerre szól a gyászról, a múltról és az idő múlásának természetéről.
The Book of Evidence (A bizonyíték könyve) – Egy gyilkosságot elkövető férfi beismerő vallomása, amely az önigazolás és öncsalás irodalmi mesterműve.
The Infinities, Ancient Light, Eclipse – ezek mind az identitás és emlékezet kérdéseit boncolgatják.
Emellett Benjamin Black néven több krimit is írt, ezek közül a legismertebb a Christine Falls. A detektívregényeket álnéven publikálta, elkülönítve „komolyabb” irodalmi munkáitól.
Gondolkodása és témavilága
Banville írásai tele vannak metafizikai kérdésekkel: Mi a valóság? Mi az igazság? Mit jelent emlékezni? Főhősei gyakran belső monológokban, töprengésekben keresik saját énjüket, miközben visszatekintenek múltbéli döntéseikre, hibáikra és veszteségeikre.
Sok művében jelen van a művészet iránti vágy, ugyanakkor az öncsalás, az emlékezet torzulása, a nyelv korlátai és a személyes felelősség is. Regényei nem adnak könnyű válaszokat, inkább kérdéseket vetnek fel – és ezzel gondolkodásra, belső önvizsgálatra késztetik olvasóikat.
Miért érdemes olvasni John Banville-t?
Mert olyan nyelvi eleganciával ír, amely ritka a kortárs irodalomban.
Mert történetei ugyan csendesek, de mélyen megrendítőek.
Mert minden sora mögött ott húzódik az emberi létezés törékenysége, iróniája és szépsége.
John Banville a lassú, gondolkodó olvasás írója. Nem sodor magával – inkább elcsendesít, megállít, és arra kér: figyelj jobban a világra… és önmagadra.
