Elhunyt Mario Vargas Llosa, a totalitarizmus elleni küzdelem Nobel-díjas krónikása
Mély fájdalommal tudatta a világ irodalmi közösségével családja, hogy 89 éves korában, békésen elhunyt Mario Vargas Llosa, a perui Nobel-díjas író. A világhírű szerző Limában, családja körében távozott – jelentette be fia, Álvaro Vargas Llosa.
Az elnyomás krónikása
Mario Vargas Llosa a 20. század egyik legnagyobb hatású spanyol nyelvű írójaként a hatalom természetének, a totalitarizmus pusztító hatásának és az egyéni szabadságért vívott küzdelmeknek a krónikása volt. Műveiben egyszerre rajzolta meg Latin-Amerika forrongó társadalmait és az egyén helykeresésének drámai történeteit.
Írói pályáját az 1960-ban megjelent „A város és a kutyák” (La ciudad y los perros) című regénye indította el, amely Peru egyik katonai akadémiájának kegyetlen világát mutatta be. A könyv óriási botrányt kavart hazájában, de egy csapásra a nemzetközi irodalmi élvonalba emelte Vargas Llosát.
Későbbi művei, köztük a „Négy óra a Catedralban” (Conversación en La Catedral) és „A Kecske ünnepe” (La Fiesta del Chivo) még mélyebbre ástak a diktatúrák mechanizmusaiban, a társadalmi megalkuvás és a politikai korrupció szövevényében. Ezek a regények nemcsak Peru, hanem az egész latin-amerikai kontinens politikai válságairól is árulkodtak.
A politikai kalandor
Vargas Llosa nemcsak regényeiben harcolt az elnyomás ellen: 1990-ben aktívan is színre lépett, amikor elindult a perui elnökválasztáson. Bár sokáig ő volt az első számú esélyes, végül vereséget szenvedett a kevéssé ismert, japán származású Alberto Fujimoritól. A kampány és a kudarc keserű tapasztalatait a „Egy hal a vízben” (El pez en el agua) című önéletrajzi írásában dolgozta fel 1993-ban.
Politikai nézetei, különösen a baloldali populizmussal és a kommunista rendszerekkel szembeni éles kritikái, sok támadást váltottak ki, különösen olyan országokból, mint Kuba vagy Venezuela. Ám irodalmi nagysága elvitathatatlan maradt.
A díjak és az elismerések útján
2010-ben a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki Vargas Llosát, méltatva „a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódját”. Egy évvel később I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.
Hazánkban is tisztelték munkásságát: 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, és átvehette a Budapest Nagydíjat.
Művek, amelyek örökké élnek
Vargas Llosa regényei közül sok világszerte óriási népszerűségre tett szert. „Júlia néni és a tollnok” (La tía Julia y el escribidor) című önéletrajzi ihletésű története például nemcsak könyvként lett siker, hanem 1990-ben Barbara Hershey és Keanu Reeves főszereplésével filmadaptáció is készült belőle.
Több évtizedes pályafutása alatt Vargas Llosa folyamatosan megújult: hol a humor, hol a szatíra, hol a társadalomkritika eszközével írta újra Latin-Amerika arcát, de mindig az emberi szabadság védelmében.
Búcsú egy világpolgártól
Mario Vargas Llosa távozásával nemcsak a spanyol nyelvű irodalom, hanem az egész világ elvesztette egyik legélesebb tekintetű, legbátrabb íróját. Egy olyan alkotót, aki szavaival évtizedeken át küzdött a zsarnokság, az elnyomás és a közöny ellen.
Öröksége azonban velünk marad – regényei, esszéi és példátlan bátorsága ma is irányt mutat azoknak, akik hisznek az igazság erejében.
