Búcsú Tolnai Ottó költőtől, a vajdasági magyar irodalom emblematikus alakjától
Pénteken délután Palicson vettek végső búcsút Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági magyar költőtől, írótól, műfordítótól. A 84 éves korában, március 27-én elhunyt művészt családja, barátai, pályatársai és tisztelői körében helyezték örök nyugalomra a palicsi temetőben.
Tolnai Ottó 1940. július 5-én született Magyarkanizsán, és már fiatalon a magyar irodalmi élet meghatározó szereplőjévé vált. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium diákjaként publikálta első műveit, majd az Újvidéki Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakon, később a Zágrábi Egyetemen filozófiát hallgatott.
Első verseskötete, Homorú versek címmel 1963-ban jelent meg, ezzel párhuzamosan pedig az Ifjúsági Hetilap művészeti mellékletének, a Symposionnak a szerkesztője lett Domonkos István, Koncz István és Fehér Kálmán társaságában.
Tolnai munkássága hamar túlnőtt a kezdeti szerkesztői feladatokon: 1964-ben a Symposion mellékletéből létrejött az Új Symposion irodalmi és művészeti folyóirat, amelynek 1969 és 1974 között főszerkesztője volt.
Irányítása alatt az Új Symposion meghatározó fórummá vált a jugoszláviai magyar fiatalok körében, bátorító közegként szolgálva a szabad gondolkodás és a művészi kísérletezés számára. Később, húsz éven át az Újvidéki Rádió művelődési műsorait szerkesztette, folytatva ezzel a kultúraközvetítést más formában.
1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja volt, amelynek utolsó elnökeként is tevékenykedett, majd 1990-től a Magyar Írószövetség tagjaként folytatta munkáját. Írói és költői életműve mellett jelentős műfordítói munkásságot is kifejtett; műveit német, francia és szerb nyelvre is lefordították.
Tolnai Ottó neve egyet jelentett a vajdasági magyar irodalom megújulásával és nemzetközi rangjának megerősítésével. Sajátos, gyakran ironikus, szürreális hangvételű költészete, regényei és esszéi új hangot hoztak a magyar irodalomba.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: a Kossuth-díj mellett a József Attila-díjat, a Radnóti-díjat, a Weöres Sándor-díjat, az Artisjus Nagydíjat és a Vilenica-díjat is megkapta, emellett a Köztársasági Elnök Aranyérmével is kitüntették.
Életműve a nyelv határainak feszítéséről, az identitás kérdéseiről, a közép-európai lét élményéről szól. Írásaiban érzékenyen és egyedi humorral beszélt a vajdasági magyar közösség sorsáról, a kisebbségi lét nehézségeiről, ugyanakkor mindig képes volt univerzális érvényű kérdéseket is felvetni.
Tolnai Ottó elvesztése hatalmas veszteség a magyar irodalom számára. A Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.
Emlékét kegyelettel és szeretettel őrzi a magyar irodalmi közösség.
Nyugodjék békében.
