A képzelet határtalan mestere előtt tiszteleg a közmédia – Tolnai Ottóra emlékezik a Duna World
A szavak világában otthon volt, a csendben is megszólalt. Tolnai Ottó költő, író, műfordító hangja évtizedeken át visszhangzott a Kárpát-medencében – most a közmédia emlékező műsorokkal idézi meg ezt a hangot, amely már örökre elcsendesült.
A Duna World csatorna Itthon vagy! – Irodalmi séták – Határok nélkül című műsorának március 31-i adása méltó tisztelgés a nemrég elhunyt Kossuth-díjas alkotó életműve előtt.
A portréműsor 19 órakor veszi kezdetét, és nemcsak Tolnai verseinek és prózáinak világába vezeti be a nézőt, hanem bejárja azokat a vajdasági tájakat is, ahol e különleges életmű gyökerezik. A képekkel átszőtt irodalmi séta során nemcsak a költő lírai hangja, hanem a képzelet és az anyanyelv iránti szenvedélye is megelevenedik.
A közmédia választása nem véletlen: Tolnai Ottó neve összefonódott a határon túli magyar kultúra fogalmával, azzal a szenvedéllyel és lírai bátorsággal, amely generációkat inspirált. Munkásságát a legnagyobb magyar irodalmi díjakkal ismerték el, köztük a József Attila-, a Weöres Sándor- és a Kossuth-díjjal is. Műveit több mint ötven kötetben adta közre, számos versét, esszéjét és prózáját idegen nyelveken is olvashatják – nem csupán magyar irodalom, de egyetemes költészet is az, amit Tolnai örökül hagyott.
Tolnai Ottó – A szavak festője, a nyelv bolyongója távozott
Tolnai Ottó (1940–2024) halálával nemcsak egy író, hanem egy világ tűnt el közülünk. Olyan világ, amelyben a tenger nemcsak képeslapokon hullámzik, ahol a sár színei és egy halott pingvin bőrének szövete ugyanúgy verssé válik, mint egy gyerekkori emlék vagy egy elhagyott kabát. Aki egyszer beleolvasott Tolnai Ottó műveibe, örökre megjegyezte a hangját: különös volt, torzón is teljes, meghökkentő és gyönyörű.
Művei messze túlmutattak a nemzetiségi irodalom kategóriáján. Költészete olyan szabad és elementáris volt, mint a tenger, amelyhez szüntelenül visszatért – éppoly változó és kiszámíthatatlan, mint a világ, amelyet megérteni akart. A Vajdaság nemcsak szülőföld, hanem mitikus tér is volt számára, ahol minden elmesélhető, ami az emberben történik – akkor is, ha közben a történelem is megtörténik vele.
Tolnai Ottó életműve nemcsak gazdag és terjedelmes, hanem élő és ható: azokhoz is szól, akik sosem jártak Palicson vagy Topolyán, akik csak keresik a nyelv szélét, ahol még érezhető a hallgatás. Mert Tolnai pontosan itt írt: ott, ahol a nyelv véget ér, de a költészet kezdődik.
A halál híre nem szakítja el tőlünk: művei között tovább él, és minden újraolvasott versében visszatér. Mostantól csendesebben, de még mindig kérdez, még mindig keres, még mindig utat mutat.
