Gyerekkorom nagy kedvencei voltak azok a regények, amelyekben egy ember kénytelen egy időre macskaként élni, avagy egy macska emberként. Annak idején legalább három ilyen keringett a magyar piacon (Paul Gallico, Annie M. G. Schmidt és Kate Saunders művei). Az viszont csak mostanában tudatosult bennem, hogy olyan nem került eddig a kezembe, amelyben egy ember kutyává változik, egy kutya pedig emberré. Éppen ideje volt hát elolvasnom a Hogyan lettem Éjfél, a kutya című ifjúsági regényt.
A szerzőről, Ben Millerről a karácsonyi manós sorozata kapcsán már írtam, de érdekes módon ennek a könyvének több kapcsolódási pontja van egy másik karácsonyi olvasmányomhoz, Jenny Pearson Képtelen küldetéséhez. A történet háttere ugyanis itt is egy történelmi angol udvarház és birtok, ahol varázslatos események történnek, ráadásul nem is akármikor, hanem kifejezetten a nyári napforduló, Szent Iván éjjele idején.
Angol íróról és szövegről lévén szó, Ben Miller nem kerülhette el, hogy ennek kapcsán ne reflektáljon Shakespeare-re, így a szereplőknek is úton-útfélen eszébe jut a Szentivánéji álom, sőt, a főszereplő kisfiúnak, aki magántanuló, pont ezt adja fel olvasmányként az apukája. George-ot azonban nehezen lehet az asztalhoz és a drámakötethez parancsolni, amikor a közvetlen környezetében, szó szerint a szeme láttára történnek a varázslatok, sőt, végül a saját (kutya)bőrén tapasztalja meg, milyen az, amikor egy csodatévő szökőkút megcseréli két élőlény testét…
Az utószóból kiderül, hogy Ben Miller három korábbi regényét (az egyik éppen a manós sorozat kezdőkötete, az Amikor megmentettem a karácsonyt) egy-egy gyermekéről írta. Ezután, ahogy ő maga írja, “kifogyott a gyerekekből”, de a regényötletekből nyilvánvalóan nem, így lett a Hogyan lettem Éjfél, a kutya fő ihletője Jet, a Miller család orosz fekete terriere. (A fordító, Schrick-Ritz Juliette kihagyta azt a geget, ami az angol eredetiben még benne van, miszerint a fiktív Éjfél kutya anyukájának neve Jet: a magyar verzióban ő Bogár lett.
Amit viszont egyértelműen jobban oldott meg a magyar fordító, az a varázsige-vers, ami lírai szövegként érdekesebb, mint az eredeti változata.) A regény cselekményének fő izgalma pedig, hogy George és Éjfél vissza tudják-e fordítani időben a varázslatot, vagy örök életükre egymás testében ragadva élnek tovább.
Érdekes módon nem is a kutyává vált George ragadott meg igazán, hanem az emberré vált Éjfél. Hiszen George-nak kezdettől fogva megvolt a maga személyisége, amelyhez csak érdekes extra tapasztalatokat ad hozzá, hogy megéli (igen érzékletes leírásokon keresztül) egy kutya látását, szaglását, étvágyát, hallását, testi és lelki fájdalmait, ösztönös reakcióit. Éjfélnek viszont akkortól bomlik ki a személyisége, amikor emberi testben végre kipróbálhatja az emberi kommunikációt. És bár a felszínen jól megérteti magát a többi emberrel, sőt, még a kutyává változott George-dzsal is, valójában örök szakadék marad az ő kutya-világlátása és az emberi szereplők (meglévő vagy hiányzó) morális iránytűje, értékválasztásai között.
Bár maga a történet elég kiszámítható, és a felnőtt szereplők igencsak egydimenziósra (de legalább viccesre) sikeredtek, a főszereplő kisfiú és kislány ábrázolása során megint csak remekelt Ben Miller. Még egy ilyen vidám, csupa helyzet- ás jellemkomikumot felvonultató regény sem riad vissza attól, hogy tematizálja a George és Koko által cipelt fájdalmakat: előbbinek meghalt az édesanyja, utóbbinak a regény kezdete előtt nem sokkal elváltak a szülei, és japán édesapja visszaköltözött a szülőhazájába.
Ám pont azért, mert senki nem támogatja ezt a két gyereket abban, hogy feldolgozzák az érzelmeiket, főleg az orrukig is alig látó felnőttek a környezetükben, így végül a kalandok segítenek nekik mindebben. És talán a hasonló problémákkal küzdő olvasó gyerekeknek is.
Ha idáig eljutottál ebben az írásban, most hadd adjak két tanácsot. Az egyik, hogy ha van állatszerető gyerek a környezetedben, mindenképpen ajándékozd meg a Hogyan lettem Éjfél, a kutya? című regénnyel. A másik pedig, hogy ha legközelebb kutyával találkozol, ne felejtsd el megcsiklandozni a pocakját. Mindkettőt maga Éjfél, az orosz fekete terrier ajánlja.
Ben Miller: Hogyan lettem Éjfél, a kutya, 320 oldal, 2025. Itt beleolvashatsz a könyvbe és kedvezményesen megvásárolhatod
A Móra kiadó korábbi könyveiről
