Az alábbiakban bemutatjuk Alexander J. Motyl politológus véleménycikkének magyar fordítását, amelyben kifejti, hogy az Európai Uniónak foglalkoznia kell azzal a tagállammal, amely nyilvánvalóan nem illik az EU-ba: Magyarországgal. Az írás az thehill.com portálon jelent meg.
Itt az ideje, hogy az Európai Unió foglalkozzon azzal a tagállammal, amely nyilvánvalóan nem illik az EU-ba: Magyarországgal.
Orbán Viktor miniszterelnök kormánya elutasítja szinte az összes értéket és elvet, amelyet az EU képvisel, miközben továbbra is élvezi az európai bőkezűség előnyeit. Magyarország potyautasként viselkedik.
Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke kimondja, hogy az EU „az emberi méltóság tiszteletben tartásán, a szabadságon, a demokrácián, az egyenlőségen, a jogállamiságon és az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásán alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban egy olyan társadalomban, amelyben a pluralizmus, a diszkriminációmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a nők és férfiak közötti egyenlőség érvényesül.”
Orbán félig autoriter rezsimje nyíltan semmibe veszi a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot, a kisebbségek jogait, a pluralizmust, a toleranciát és az igazságosságot. Többször is egyértelművé tette, hogy inkább olyan diktátorok társaságát részesíti előnyben, mint Oroszország illegitim módon megválasztott elnöke, Vlagyimir Putyin, semmint a „korrupt Nyugatét”.
A Freedom House emberi jogi megfigyelő szervezet azzal vádolja Orbán Fidesz pártját, hogy „alkotmányos és jogi változtatásokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették számára, hogy megszilárdítsa az ellenőrzést az ország független intézményei felett”. Hozzáteszi, hogy a Fidesz elfogadott bevándorlásellenes és melegellenes politikákat, „valamint olyan törvényeket, amelyek akadályozzák az ellenzéki csoportok, újságírók, egyetemek és nem kormányzati szervezetek működését, amelyek kritikusak a kormánypárttal szemben, vagy amelyek nézeteit a Fidesz egyébként kedvezőtlennek találja”.
Ideális esetben az EU-nak ki kellene utasítania Magyarországot. Sajnos erre nincs mechanizmus. Azonban a 7. cikk helyettesítője lehet a kizárásnak: Magyarország szavazati jogának felfüggesztése.
Mint minden az EU-ban, az eljárás nehézkes, több szavazást igényel mind az Európai Parlamentben, mind a Tanácsban, amelyek közül néhányhoz az európai lakosság több mint felének képviselete szükséges. A 7. cikk 2. és 3. bekezdése kimondja: „Az Európai Tanács […] megállapíthatja a 2. cikkben említett értékek súlyos és tartós megsértésének fennállását egy tagállam részéről”, és „dönthet úgy, hogy felfüggeszti […] az érintett tagállam kormányának képviselője szavazati jogát a Tanácsban.”
Tehát létezik egy mechanizmus. Csak a szükséges politikai akarat hiányzik – vagy annak felismerése, hogy Orbán fokozatosan nevetség tárgyává teszi az EU-t.
Magyarország szavazati jogának felfüggesztése több azonnali előnnyel járna. Először is, az európaiak egyszerűen figyelmen kívül hagyhatnák Orbán állandó kirohanásait Soros György amerikai filantróp ellen, valamint Putyin iránti vonzalmát. Néhány fokkal több józanságot hozna az EU vitáiba.
Másodszor, az EU végre megtehetné mindazt, amit a tagállamai állítólag tenni akarnak, legyen szó bevándorlásról, kisebbségi jogokról vagy az orosz-ukrán háborúról. Az utóbbi kérdés – valamint Ukrajna EU-csatlakozásának kérdése – végre gyorsan és hatékonyan kezelhető lenne, Orbán destruktív beavatkozása és Putyin nemzetközi jogsértései iránti közömbössége nélkül.
Harmadszor, Magyarország szavazati jogának felfüggesztése erőteljes jelzést küldene más EU-tagállamoknak, mint például Robert Fico Szlovákiájának, hogy az EU komolyan veszi alapvető értékeit. Nem mellékesen, ez az üzenet eljutna Trump és Putyin fülébe is.
A felfüggesztés talán arra ösztönözné Magyarországot, hogy kövesse a Brexit példáját és kilépjen. Ez sokkot jelentene az EU számára, de megszüntetné egy hálátlan ország támogatásának költségeit, hatékonyabbá tenné az intézményt, és elszigetelné Orbánt.
Alternatívaként, a brüsszeli nagylelkűségtől való elvágás félelme talán arra ösztönözné a magyar társadalmat, hogy végre hátat fordítson Orbán Viktornak – akár a választásokon keresztül, akár azon az úton, amit minden autokrata a leginkább retteg: a népakarat erejével. Egy valódi civil mozgalom, amely nem enged a propaganda nyomásának, újraéleszthetné azt a szabadságvágyat, amely 1956-ban és 1989-ben Magyarországot a világ szabadságharcos nemzetei közé emelte.
Akkor talán Magyarország ismét azzá válhatna, ami volt: bátor és elkötelezett híve a demokráciának, az emberi jogoknak és az európai értékeknek. Egy olyan nemzetté, amely nem fékezi, hanem gazdagítja és erősíti az Európai Unió közösségét.
Alexander J. Motyl a Rutgers Egyetem (Newark, New Jersey) politológiaprofesszora. Ukrajna, Oroszország és a Szovjetunió, valamint a nacionalizmus, forradalmak, birodalmak és politikai elméletek szakértője. Tíz ismeretterjesztő könyv szerzője, köztük az „Imperial Ends: The Decay, Collapse, and Revival of Empires” („Birodalmi végjáték: a birodalmak hanyatlása, összeomlása és újjáéledése”) és a „Why Empires Reemerge: Imperial Collapse and Imperial Revival in Comparative Perspective” („Miért támadnak fel újra a birodalmak: birodalmi összeomlás és újjászületés összehasonlító perspektívában”) című műveké.
