Ezért beszél most mindenki a bábművészetről – Láposi Terka üzenete a világnapra
Március 21-én, a bábszínházi világnapon Láposi Terka, a debreceni Vojtina Bábszínház művészeti vezetője fogalmazta meg a magyar bábos közösség ünnepi üzenetét. Bár első olvasatra talán közhelyesnek tűnnek szavai, a mélyebb rétegeket kutatva egy olyan világ tárul fel, amelyben a bábok nemcsak játszanak, hanem tanítanak, összekötnek, emlékeztetnek és megtartanak.
Láposi üzenete Pilinszky János gondolatával indul: „A művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése (…) a teljesség lélegzetvétele.”
Ez a gondolat keretezi azt a szemléletet, amely szerint a bábművészet az emberi létezés egyik legtisztább, legegyetemesebb kifejezőeszköze.
Egy erősödő közösség nyomában
Az elmúlt 25 évben Magyarországon karakteresen megerősödtek az önálló arculattal működő bábszínházak. A művészek három generációja építette fel azt a közösséget, amely mára progresszív és kísérletező, új formanyelveket keres és a klasszikus vizualitás határait is bátran átlépi.
A báb ma már nem csak gyerekjátéknak számít, hanem összművészeti eszköz: absztrakt igazságokat képes megjeleníteni, miközben a legősibb emberi történeteket meséli el újra és újra.
Láposi kiemeli: a magyar bábos közösségben „mindenki ismer mindenkit”. Ez a közösségi szellem különösen érzékletes volt a 2023-as 10. Színházi Olimpia során, ahol az összefogás, az egymásra figyelés és a szakmai szolidaritás példát mutatott az egész kulturális szférának.
A báb: élő anyag, játék, létértelmezés
A báb nemcsak eszköz, hanem lény. „A bábok lényege, hogy valakik megteremtik őket” – írja Láposi. Az alkotók az élet rejtélyét kutatják a megelevenítés aktusában, a kézzel mozgatott anyagban ott van az isteni szikra. Még az új technológiák sem homályosítják el a bábfigura emberi komédiását, sőt, csak tovább gazdagítják a lehetőségeket.
A bábszínház egyszerre játék és filozófia. Egy hely, ahol az ember túlléphet az anyagi világon, „az autonómia, a tisztesség és a méltóság szférájába” emelkedhet. A bábművészet az anyagból teremtés szabadságát hordozza, a kollektív és egyéni elmélyülés együttes élményét kínálja.
A hagyomány él és mozgásban van
2025 a legendás Kemény Henrik centenáriumi éve lesz. Ő volt az, aki Vitéz László alakját nemcsak életre hívta, hanem életben is tartotta a változó történelmi és politikai környezetek közepette. Láposi szerint Vitéz László nem csupán bábfigura: ő „a nemzeti kontinuitás megtestesítője”, aki képes legyőzni még az ördögöt is – méghozzá puritán humorral.
A bábszínház tehát nem egy nosztalgikus emlék vagy gyerekszórakoztatás, hanem eleven, kortárs műfaj. A hagyomány és a kortárs színház nem egymás ellentétei, hanem rugalmasan egymásba fonódó rétegek. A báb képes hidat képezni emberek, kultúrák, társadalmi osztályok és generációk között.
A bábművészet: emberi jog és szellemi tér
Láposi Terka szerint a bábművészet az emberi létezés univerzuma. A játékosság, amely minden bábjátékosban ott él, ünnepélyes erőként emeli fel az embert saját határai fölé.
A bábokkal való játék „az érdek nélküli öröm birodalma”, az esélyek egyenlőségének terepe. Egy olyan világ, ahol a képzelet legyőzheti a valóság korlátait.
„Isten éltessen minden bábost, minden bábszínházat! Isten éltesse minden bábszínház közönségét!” – zárja ünnepi gondolatait Láposi Terka.
A bábszínházi világnap ünneplése 2003-ban indult az UNIMA kezdeményezésére. A magyar bábosok 2014 óta csatlakoznak az eseményhez – és idén is bebizonyították: a báb nemcsak életre kel, hanem életben is tart minket.
