A költészet ünnepe Dunaföldváron – Kiss Kálmán és az irodalom ritmusa
Irodalmi Kávéház, ahol a vers és a közösség találkozik
A dunaföldvári Berze Nagy Ilona Könyvtár adott otthont annak az irodalmi estnek, amely a „Vers, versírás, gyönyörűség” címet viselte. Az esemény az Irodalmi Kávéház programsorozat részeként valósult meg, amelynek célja, hogy az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő közönség barátságos, közvetlen légkörben találkozhasson írókkal, költőkkel és gondolkodókkal.
A házigazdák ezúttal nem egy vendéglátóhelyet formáltak irodalmi központtá, hanem a könyvtár közösségi terét alakították át bensőséges, beszélgetős estté. Egy órányi bútortologatás után a vendégek süteménnyel és teával ülhettek le az asztalokhoz, ahol szorosabb kapcsolatba kerülhettek az előadóval és egymással.
A meghívott vendég, Kiss Kálmán költő, irodalmár és tanár, aki sokak számára ezen a vidéken egyszerűen csak „Tanár úr”, egyedi stílusával és karizmatikus előadásmódjával avatta be a közönséget a költészet világába.
Vers és zene találkozása
Kiss Kálmán nem egyedül érkezett: az este különlegességét adta, hogy verseit zenés kísérettel hallgathatta meg a közönség. Molnár György és Hornok Gergő duója vállalkozott arra a kihívásra, hogy Kiss Kálmán költészetét dallammal ruházza fel. A költő maga is elismerően szólt az előadásról, kiemelve, hogy a zenészek valóban ráéreztek a vers ritmusára és hangulatára.
A zene és költészet találkozása kapcsán Kiss Kálmán egy rövid kitérőt tett a versek megzenésítésének kérdésére is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vers mindig egy sajátos ritmussal születik, így a legnagyobb kihívás az, hogy a zene ne törje meg ezt a ritmust, hanem erősítse az irodalmi alkotás hangulatát.
Szellemi száguldás az irodalomban
A Tanár úr előadásai messze nem szokványosak: aki hallotta már őt, tudja, hogy egy irodalmi estje nem csupán beszélgetés vagy felolvasás, hanem intellektuális kaland, amely során a hallgatóságot sodró lendülettel rántja magával.
Szinte észrevétlenül vezetett végig a magyar irodalom legnagyobb alakjain, Vörösmartytól Petőfin át egészen József Attiláig, közben pedig olyan mély ismereteket adott át, amelyek egy irodalomóra keretei között talán nem is férnének bele.
Nem csupán idézeteket hallhattunk, hanem a vers ritmusát is érzékeltette a közönséggel: képes volt egy mű zenei lüktetését az asztal lapján ledobolni. Ha pedig egy dob is lett volna a helyszínen, talán még látványosabb lett volna ez az élmény.
Személyes történetek és költészet
Az este nemcsak a költészetről szólt, hanem a személyes élményekről is. Kiss Kálmán mesélt a Versbarátok Klubjáról, amelyet még 1989-ben alapított, és amely azóta is egyfajta irodalmi műhelyként működik.
Emellett visszarepítette a közönséget szülőföldjére, Badacsonyba, ahol a táj szépsége és az idő múlásával bekövetkezett változások elevenedtek meg elbeszélésében.
Mivel az est alig néhány nappal a Nemzetközi Nőnap előtt zajlott, a költő egy saját verssel lepte meg a jelenlévő hölgyeket. Ez a gesztus nagy sikert aratott, és megérdemelten hozta el a sokadik nyílt színi tapsot az est folyamán.
Az irodalom újrafelfedezése
A Tanár úr előadása sokakban felébresztette azt a gondolatot, hogy talán érdemes visszatérni az ifjúkorban olvasott, majd az élet sodrásában elhagyott klasszikus művekhez.
Az est végére nemcsak egy kellemes irodalmi élménnyel lettünk gazdagabbak, hanem egyfajta nosztalgikus késztetést is éreztünk: újra elővenni Vörösmarty, Petőfi vagy József Attila verseit, és más szemmel olvasni őket.
A dunaföldvári Irodalmi Kávéház ezzel ismét bebizonyította, hogy az irodalom élő, lélegző művészet, amely nemcsak könyvek lapjain létezik, hanem beszélgetésekben, találkozásokban, közösen megélt pillanatokban is tovább él.
