Hetvenhárom éves korában, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Lojko Lakatos József rendező, színészpedagógus, költő – adta hírül a Harlekin Színház Alapítvány. A művész, aki egész életét a színház, a film és a fiatal tehetségek támogatásának szentelte, február 25-én távozott az élők sorából. Hamvait végakarata szerint szűk körben helyezik el szülőfalujában, Boldván.
A hátrányból indulva a művészetek csúcsára
Lojko Lakatos József 1951-ben született a Borsod megyei Boldván, egy hátrányos helyzetű, sokgyermekes roma család sarjaként. A nehéz körülmények ellenére rendkívüli tehetsége és szorgalma révén kitört a nyomorból, és egy olyan pályát épített, amelyen számos területen hagyott maradandó nyomot.
Fiatal éveiben a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán tanult, majd tanítóként dolgozott Óbudán, Magyarország első cigány iskolájában, ahol célja a roma diákok integrációjának segítése volt. Már ekkor megmutatkozott benne az az elkötelezettség, amely egész életét végigkísérte: a tudás, a művészet és a közösség egyesítése.
Film és költészet – az alkotó évei
A színház mellett az irodalom és a film is fontos szerepet játszott az életében. 1979-ben Fábri Zoltán osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán, majd a Mafilm munkatársa lett. Filmjeiben mély társadalmi kérdéseket boncolgatott, és gyakran foglalkozott a roma közösség történetével és sorsával.
Első jelentős alkotása, az Elfelejtett holtak (1981), az addig elhallgatott várpalotai roma holokauszt tragédiáját tárta a világ elé. Későbbi televíziós adaptációi, a Nyolcadik stáció (1984) és a Bernarda Alba háza (1987) az ősi paraszti kultúra fülledt, zárt világát ábrázolták megrendítő erővel.
Nemcsak filmjei, hanem költészete is elismert volt. Versei az Élet és Irodalom, a Napjaink és a Tiszatáj hasábjain jelentek meg, miközben számos prózai művét is publikálta. Cigány tragédia Magyarországon című írása, valamint Uzhe Jilesa, vagyis Tiszta szívvel (1979) című filmnovellája is kiemelkedő alkotásai közé tartozott.
Színház és pedagógia – egy élet a tehetségekért
Bár tehetsége számos művészeti ágban megmutatkozott, igazi hivatásának a tanítást tekintette. 1984-ben létrehozta a Harlekin Gyermekszínházat, amely nemcsak a gyermek- és ifjúsági színház világában vált ismertté, hanem igazi tehetséggondozó műhelyként is működött.
A színház előadásai – például a Koldus és királyfi, a Kincskereső kisködmön, a Hamupipőke, a Micimackó, A kis herceg, a Légy jó mindhalálig és a Rómeó és Júlia – egyszerre ötvözték pedagógusi érzékét, költői látásmódját és filmrendezői tapasztalatát.
Számos ismert színművész – Lengyel Tamás, Bodó Viktor, Barnák László – itt tette meg első lépéseit a színház világában.
1998-ban tovább bővítette tanítói tevékenységét: megalapította a Shakespeare Színművészeti Akadémiát, amely két évtized alatt rengeteg fiatalt segített elindulni a pályán. Az intézmény neves mesterségtanárokkal működött, mint Csiszár Imre, Tímár Éva, Silló Sándor, Telihay Péter és Gombár Judit, és több száz tanítvány került ki innen, köztük olyan elismert művészek, mint Balázs Andrea, Márfi Márk, Kerkay Rita és Sardar Tagirovski.
Öröksége tovább él
Lojko Lakatos József élete és munkássága mély nyomot hagyott a magyar művészeti és oktatási életben. Egyszerre volt kiemelkedő rendező, érzékeny költő és elkötelezett pedagógus, aki egész életét a színház és a tanítás szolgálatába állította.
Elhivatottsága nemcsak a roma közösségért végzett munkájában, hanem abban is megmutatkozott, hogy mindenki számára lehetőséget akart biztosítani, aki tehetséget és vágyat érzett a művészet iránt.
Bár február 25-én távozott közülünk, öröksége tovább él tanítványaiban, filmjeiben és azokban az emberekben, akiket munkássága során megérintett.
Nyugodjék békében!
