Mészáros Mihály 1965-ben készült, haraszti mészkőből faragott szobra, amely egy emberpárt ábrázol, hosszú ideig az egykori Tüdőszanatórium mellett állt. Az idő múlása és a vandalizmus súlyosan károsította az alkotást: évekkel ezelőtt piros festékkel rongálták meg. A szobor sorsa végül 2023 őszén fordult jobbra, amikor civil összefogás eredményeként restaurálási munkálatok kezdődtek.
Az alkotást szeptemberben szállították át a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára, ahol a restaurátor-művész hallgatók is részt vettek a felújításban. Ez az első olyan projektjük, amelynek során egy ilyen jelentőségű és méretű szobrot állítottak helyre. Az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány, amely a szobor tulajdonosa, fontosnak tartotta az alkotás megőrzését, ezért döntöttek a felújítás és egy új helyszín kijelölése mellett.
Mészáros Mihály és az alkotás művészeti értékei
Mészáros Mihály, aki 2008-ban hunyt el, a magyar képzőművészet kiemelkedő alakja volt. Munkásságát nemzetközi szinten is elismerték: többek között megkapta a Ravenna város Dante-díját, az Osztrák Képzőművészeti Társaság Ludwig-díját, és a Magyar Képzőművész Szövetség külügyi referenseként is dolgozott. Egyedülálló technikával készítette kisplasztikáit, saját építésű kemencéjében égette ki őket, amely a művészet iránti elhivatottságát is tükrözte.
Mészáros az alkotás folyamatát mindig rejtélyes és misztikus élményként jellemezte. Egyik gondolatát így fogalmazta meg:
„Mindig rejtély volt számomra, hogy miért csinál az ember szobrot, képet, rajzot. Mi az az ősi erő, mely őt arra készteti, hogy szóban meg nem fogalmazható érzéseit, hangulatait műtárgyba kényszerítse? Mi az az ismeretlen izgatószer, ami mindig műtárgy létrehozására indítja? Mi az a titokzatos mód, mely a műtárgyba sűrített érzést, hangulatot konzerválja, átplántálja a nézőbe, és így a mű hosszú időkön keresztül sugározza létrehozójának szándékát, mint egy örökös szárazelem”
Az állami művészeti támogatás szerepe
A szobor elkészülése mögött az 1954-ben hozott állami rendelkezés állt, amely az építkezési költségvetések egy részét képzőművészeti alkotásokra fordította. Ez az intézkedés nemcsak az épületek esztétikai gazdagítását, hanem a művészek folyamatos munkalehetőségeit is biztosította. Egy 1965-ös Jelenkor-cikk szerint:
„Az állami építkezések költségvetésének 2%-át művészeti alkotások létrehozására zárolják, amely lehetőséget teremt új lakótelepeink és középületeink díszítésére.”
Új élet egy történelmi alkotás számára
A szobor most új helyszínen, megújult állapotban folytatja történetét, miközben a Pécsi Tudományegyetem hallgatói számára is maradandó tanulási élményt nyújtott a restauráció. A művészeti értékek megőrzése és a műalkotás új kontextusba helyezése erősíti a közösségi kulturális emlékezetet, és biztosítja, hogy Mészáros Mihály alkotása továbbra is inspiráló maradjon.
(A cikk a pecsaktual.hu írása alapján készült)
