A középkorú főnököt alakító Nicole Kidman ifjú gyakornokával folytatott románcban éli ki életközepi válságát. De vajon ki játszik kivel? A január 30-tól mozikba kerülő Jókislány forgatására emlékezett vissza a színésznő.
A Játsszunk gyilkosost! (Bodies Bodies Bodies) fekete komédia rendezője, Halina Reijn egy erotikus thrillerrel tér vissza, melynek előképei többek közt a Tisztességtelen ajánlat és az Elemi ösztön című filmek. A Jókislány (Babygirl) világpremierje a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, a kritikusok pedig egyhangúlag dicsérték Nicole Kidman játékát, többek közt az utóbbi idők legbátrabb és legjobb teljesítményének nevezve.
Romy (Nicole Kidman), egy befolyásos vezérigazgató kockára teszi karrierjét és a házasságát, amikor szenvedélyes viszonyba kezd a nála jóval fiatalabb gyakornokával, Samuellel (Harris Dickinson). Az erotikával túlfűtött, bizarr játékokkal teli románcuk egyre furcsább fordulatokat vesz, a nő pedig elbizonytalanodik, hogy az alá-fölérendelt viszonyukban valójában ki irányít.
„Felizgatott. El voltam ragadtatva. Izgatott voltam a jelenetektől, aztán megijedtem” – emlékezett vissza a forgatókönyv első olvasására Nicole Kidman a Variety riporterének. „Imádtam Romy-t. Samuelt [Harris Dickinson] is. Jacobot [Antonio Banderas] is imádtam. Mindig meglepett [a forgatókönyv], mert sosem az történt, amire számítottam volna. Ez nagyon megfogott. Amikor olvastam, én voltam Romy.”
„Zsigeri. Zsigeri film, ez volt az első reakcióm. De voltak dolgok, amiket nem értettem, mert Romy sem értette, amit csinál. Voltak furcsa képek, amikről azon gondolkodtam, hogy mit jelentenek? De ez azért volt, mert ez egy zsánerfilmmel kevert álomvilág.” – mondta a színésznő.
Halina Reijn rendező adott egy hosszú filmlistát a két főszereplőnek, amiket a Jókislányra való felkészüléshez ajánlott számukra. Ezt Nicole Kidman félrerakta, mert saját maga szerette volna felfedezni a karakterét.
„Reijn a ’90-es évek erotikus thrillereihez nyúlt vissza, amiket feje tetejére állított azzal, hogy egy nő dominál.” – mondta Kidman a BAFTA YouTube csatornáján lévő interjúban.
„Reijn nem akarta, hogy a film egy büntetés legyen, amiben a nő elveszti a házasságát és mindenét, és az egész tragédiába torkollik. Emiatt számomra a nők és az női örömök ünnepléséről szól a film.”
Az intim jelenetek forgatásával kapcsolatban Kidman és Dickinson is kiemelte, mekkora bizalom volt nemcsak kettejük közt, hanem az operatőrrel és természetesen a rendezővel szemben is. Az intim jeleneteket kis létszámú stábbal forgatták.
„Vannak olyan pillanatok, amikor hihetetlenül sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak és meztelennek érzed magad. De vannak olyan pillanatok is, amik nagyon izgalmasak, és remélhetőleg ezeket is tudtuk örökíteni” – mondta Kidman.
A magyar cím érdekessége, hogy amíg Kidman a női dominanciáról beszél, addig a jókislány kifejezés a magyar nyelvben épp ellenkezőleg, a kiszolgáltatott nő helyzetében használatos. Nézzünk rá néhány példát (A Szerk.):
A „jókislány” kifejezés gyakran előfordul a mindennapi cikkekben, különösen a „jókislány-szindróma” kapcsán, amely a túlzott megfelelési kényszert és a saját igények háttérbe szorítását jelenti.
A woohoo.hu cikke szerint: „A jókislány szindróma a megfelelési kényszer és tökéletességre törekvés szerelemgyereke.” – Woohoo
Az InStyle.hu így ír: „Ha mindig jó akarsz lenni, és elnyomod a valódi érzelmeidet, az hosszú távon, felnőtt korodban komoly lelki problémákhoz vezethet.” – InStyle
A Mindset Pszichológia cikke pedig rámutat: „Mindig segítesz, ha kérnek, nehezen mondasz nemet, és egyenesen rettegsz attól, hogy magadra haragítasz másokat.” – Mindset Pszichológia
Ezek a példák jól illusztrálják, hogyan jelenik meg a „jókislány” kifejezés a mindennapi cikkekben, különösen a nőkre nehezedő társadalmi elvárások és a megfelelési kényszer témakörében.
