„Julian Lennon: Az önazonosság, a művészet és az apai árnyék keresztútján”
Julian Lennon, John Lennon idősebb fia, egy olyan pályát jár be, amelyben a zene, a fotográfia és az önkeresés találkozik egymással. Liverpoolban született, és édesanyja, Cynthia nevelte fel, miközben John Lennon ikonikus alakja szinte folyamatosan jelen volt az életében, hol árnyékként, hol inspirációként. A 61 éves Julian most egy új művészi irányt követ, amelyről a közelmúltban adott interjújában mesélt.
A fotográfia felfedezése és a művészet szabadsága
Julian már gyermekként beleszeretett a fotózásba, amikor 11 évesen meglátta apja egyszerű, barna bőrkötéses Polaroid gépét. „A fotózás direktsége izgalmas volt számomra. Próbáltam filmes fotósként is tevékenykedni, de türelmetlen voltam. A digitális technológia viszont felszabadított” – mesélte. Az autodidakta megközelítésében rejlik az alkotás szabadsága: „Soha nem tanultam formálisan fotózni, ahogy zenélni sem. Ha tudnám, mit csinálok, elveszteném azt a kreatív szikrát.”
Új könyve, a Life’s Fragile Moments, a világ különböző pontjain készült képeket gyűjt össze, beleértve a jótékonysági utazásairól származó riportokat és egy közvetlen pillanatot féltestvérével, Sean Lennonnal. „Ez nem csak művészet – ezek a fotók érzelmek és tapasztalatok lenyomatai.”
Egy emlékezetes pillanat a történelem színpadán
Julian egyik leghíresebb fotóját Charlene Wittstockról exponálta, aki éppen a monacói herceggel, Albert herceggel készült házasságot kötni. „Charlene egy kis szobában volt tele sminkesekkel és fodrászokkal, és egyszer csak azt mondta: ‘Nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok erre.’ Erre én: ‘Tényleg? A fotókra vagy az esküvőre gondolsz?’” – emlékezett vissza nevetve Julian.
Az önállóság keresése John Lennon árnyékában
Julian számára a legnagyobb kihívás mindig az volt, hogy kilépjen apja hatalmas árnyékából. „Mindig csak azt hallottam, hogy ‘John Lennon fia, John Lennon fia’. Ezért mondtam magamnak: ‘Építs fel valamit, amit nem vehetnek el tőled.’” Ez a belső motiváció hajtja zenészként, íróként és fotósként is.
Bár része volt a Beatles-örökségnek, mindig kívülállónak érezte magát. „Soha nem tartoztam az úgynevezett belső körhöz. Sean elmesélte nekem, amit tudott, de még így is kívülállóként figyelem az újabb Beatles-projekteket, például a Get Back dokumentumfilmet. Néha azt gondolom: hogyan lehetséges, hogy még mindig van egy új Beatles-film?”
Optimistának maradni egy változó világban
A pozitív szemlélet megőrzése Julian számára nemcsak személyes döntés, hanem túlélési stratégia is. „Anyám, Cynthia, mindig szeretettel, türelemmel és pozitivitással kezelte az élet nehézségeit. Tőle tanultam, hogy a magasabb utat kell választani, és tanulni abból a sok szarból, amit az élet ránk zúdít.”
Julian Lennon művészetében és életében egyaránt azt keresi, hogyan fejezheti ki önmagát és mesélhet el történeteket, amelyek másokat is inspirálhatnak. Bár az apai örökség nyomása mindig ott van, Julian számára a legfontosabb az, hogy saját hangját találja meg – legyen az zenei, vizuális vagy irodalmi.
Itt az új könyvbe nyerhetsz bepillantást:
(A cikkhez a The Guardian interjúját használtuk)
A legfrissebb cikke a fotózás világából
