Vasárnap este történelmi mérföldkőhöz ér a Madách Színház: ezerhatszázadik alkalommal kerül színpadra Andrew Lloyd Webber Macskák című világhírű musicalje, amely T. S. Eliot költői fantáziáját önti zenei és színházi formába. A darab 1983-as premierje óta a magyar színháztörténet elválaszthatatlan részévé vált, sőt, olyan rekordot állított fel, amely példa nélküli: közel 42 éve folyamatosan műsoron van, változatlan rendezéssel és koreográfiával.
Egy bál, ami generációkat köt össze
A musical története egyszerű, mégis magával ragadó: egy elhagyatott színház ódon színpadán összegyűlnek a környék macskái, hogy eltáncolják és eldalolják életüket a Jellicle-bál keretében. A macskák, akik emberi tulajdonságokkal és történetekkel kelnek életre, egyedi és szerethető karakterekkel szövik át a zenés-táncos produkciót.
Szirtes Tamás rendezése és Seregi László koreográfiája máig friss és látványos, ami a darab hosszú életének egyik kulcsa. Az előadás egyedi varázsához hozzájárul Romhányi József zseniális magyar fordítása, amely sziporkázó játékossággal ültette át Eliot verseit a magyar nyelvre. „Romhányi nyelvi leleményei nélkül a Macskák sikere itthon elképzelhetetlen lenne” – emelte ki a színház közleménye.
Rekordok és különlegességek
A Macskák nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is egyedülálló sikerszériát futott be. Míg a londoni West Enden 21, a Broadwayn 24 évig volt műsoron, a Madách Színházban már közel 42 éve látható folyamatosan. Andrew Lloyd Webber maga is elismeréssel nyilatkozott a budapesti előadás hosszú élettartamáról: „Pályafutásom során még soha nem láttam ekkora sikerszériát.”
A darab nemcsak a színház repertoárjának oszlopos tagja, de a Madách Színház nemzetközi elismerésének is alapköve lett. A Macskákkal indult el az a folyamat, amely a 2000-es évekre a magyar musicalszínházat a világ élvonalába emelte.
Kulisszatitkok és macskaéletek
Az elmúlt négy évtized alatt a szereplők és a nézők generációi is váltották egymást, de a darab varázsa változatlan maradt. A színház egyes macskaszerepeit olyan színészek formálták meg, akik mára a magyar színházi élet meghatározó alakjai lettek.
Egyes történetek a színpadon túl is életre kelnek: a korábbi előadásokon egy-egy különleges pillanat, improvizáció, vagy akár technikai hiba is legendássá vált a társulat körében. Egy szereplő visszaemlékezése szerint egyszer egy díszletelem hibás elmozdulása miatt a „macskabál” a megszokottnál is kaotikusabbra sikerült – de a közönség észre sem vette, a tapsvihar mindent feledtetett.
Miért nézzük meg most is?
A Macskák 1600. előadása nemcsak jubileum, hanem az időtlenség ünnepe. Vajon mi az, ami ennyi idő után is képes magával ragadni a nézőket? T. S. Eliot játékos költészete? Webber érzelemdús zenéje? Vagy az a színházi varázs, amely újra és újra feléleszti a macskák kilenc életét? Talán mindez együtt. Egy biztos: vasárnap este ismét megelevenedik a macskák bálja, hogy egy újabb generációt varázsoljon el.
Ahogy Szirtes Tamás egyszer megjegyezte: „A színházban a legfontosabb az, hogy olyan pillanatokat teremtsünk, amelyekről a nézők még évek múlva is beszélnek.” És a Macskák pont ilyen pillanatokat ad.
