Kedvelem az íróasztalokat, és különösen azokat, amiket munkájuk közben láthatok. Alkotótársak ezek a bútorok, múzsa, fegyverhordó, szerszámosláda, vagy akár alkímiai műhelyként is szolgál. Ősi társ, még ha modern eszközökkel is pakoljuk tele. Jöjjön tehát így az év végével egy különös személyes hóbort az íróasztalok varázslatos világából.
Két nagy alkotói univerzum tölti ki az életemet, és mindkettő ugyanahhoz az íróasztalhoz köthető. Az egyik világban pénzt kezelek, saját tőkét fektetek be Európa részvénypiacain, a másikban pedig szövegeket írok hobby jelleggel. Cikk, blog, haiku, könyv, miegymás. Mindkét tevékenységet kedvelem, és már hosszú évek óta folytatom. E két világot pedig sok minden egyéb mellett egy fontos dolog köti össze: az íróasztalom.
Széles, nagydarab, masszív barna asztal. Kedvelem, tisztelem, társnak tekintem, és örömmel tölt el, hogy már hosszú évek óta menetelünk együtt az idő hullámzó ösvényén. Több ez számomra egyszerű használati tárgynál. Szimbólum ez, egy műhely, csendestárs, coach, mentor, alvállalkozó, és még sorolhatnám a szerepeit. Sok időt töltök mellette, tulajdonképpen az életem nagy részét.
Régóta tudatosult már bennem e szoros kötődés, és azt vettem észre, hogy kíváncsian figyelem más alkotó emberek asztalait is. No, nem a kertek alatt lopakodva éjjel, hanem fotókon keresztül, amik elérhetőek a neten, újságban és könyvekben, vagy amiket élőben láthattam. Vannak idoljaim a befektetési világból, és vannak idolok az irodalmi szférából. Szívesen tanulmányozom az ő munkásságukat.
Az tűnt fel az évek alatt, hogy interjúkban, képeken, sokszor találkozhatom alkotásuk fő helyszínével, az íróasztallal. Ahol tudható, hogy ők is sok időt töltenek. Ahol a remekműveket kidolgozzák, ahol a nagy döntések megszületnek, ahol tevékenyek, ahol alkotnak, gyötrődnek, és ahol talán, alkalomadtán megtörténik a csoda. Kíváncsian tekintek tehát idoljaim asztalaira.
A fent említett két különböző univerzum egy-egy képviselőjét hogy megemlítsem, álljon itt példaként Warren Buffett és Nádas Péter. A befektetési világ élő legendája és nagy öregje Warren Buffett. Aki követi, ismerheti szerény irodáját és íróasztalát. A kortárs irodalom kiemelkedő mestere pedig Nádas Péter, és az ő híres gombosszegi íróasztalát talán nem kell bemutatni e sorok olvasóinak. Ezen fenti két asztal körül szerintem varázslat van. Csoda hát, ha megbabonáz? Hosszan folytathatnám a sort idoljaim íróasztalairól, de talán már ebből is érthető a lényeg.
Hasonló kíváncsisággal és áhítattal tekintek a már nem élő alkotó emberek asztalaira is. Régi fotókon, vagy könyvekben, a neten figyelem ezeket, vagy esetleg múzeumban. Álljanak akár az üzleti, akár a művészeti szférában. Túlzás talán ezt mondanom, de mégis, valahogy megbabonáz, inspirál és elgondolkodtat, lenyűgöz és kíváncsivá tesz maga a tárgy, az asztal, és annak a különös aurája. Nyilván vannak mesteremberek, akik a saját szerszámosládájukból kedvelnek bizonyos eszközöket, ami a szívükhöz nőtt, dolgozzanak bármilyen szakmában, legyenek akár építészek, rendőrök, orvosok, taxisok, fodrászok, festők, bármi. Engem az íróasztal nyűgöz le, és annak is az alkotó mágiája.
Kicsi, nagy, tekintélyes, szerény, praktikus, zsúfolt, letisztult, fa, acél, műanyag, és különböző verziók, különböző hangulatok. Pláne kedvelem, ha olyan alkotónak tekinthetek az asztalára, akinek munkája és/vagy személyisége közel áll hozzám, és tudok is az életéről valamennyit. Ilyenkor még inkább kíváncsi leszek arra, hogyan és milyen körülmények között, milyen asztalnál alkot az illető. Butaság lenne ez vagy bolondság? Elfogadom, ha így gondolja az olvasó, együtt tudok élni ez irányú véleményével, mindenesetre engem feltölt és inspirál az íróasztalok világa, és ezért hoztam most egy különleges jókívánságot a Librarius olvasóinak az új évhez.
Sok mindent szoktak ilyenkor egymásnak kívánni az emberek, boldogságot, bőséget, szerencsét, egészséget, vidámságot, és hasonlókat. Ez mind szép és jó, én viszont továbbmegyek:
Kreatív és örömteli, alkotásban gazdag íróasztalt kívánok az újévhez minden kedves olvasónak! Találja meg mellette a kiteljesedés szépségét, az alkotás örömét, az élet mélységét és bölcsességét. És ha mindez megvan, ha sikerült, akkor ossza meg velünk, hogy tanulhassunk, hogy inspirálódjunk, hogy legyen min töprengenünk 2025-ben is a saját jól megszokott asztalunknál.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őr
