Csuja Imre, Jászai Mari-díjas, érdemes- és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nagy Dilemma című műsor karácsonyi adásában nyíltan mesélt arról, hogy élete során gyakran szembesült anyagi nehézségekkel. Vallomásai betekintést engednek abba, hogyan küzdött meg ezekkel a helyzetekkel, és miként sikerült lassan, de biztosan úrrá lennie rajtuk.
A színművész elmondta, hogy pályája kezdetén rendszeresen kényszerült kölcsönkérésre. Bár mindig visszafizette a pénzt, az állandó anyagi szorongás miatt más munkák után is kellett néznie.
A próbák és előadások között sírköveket cipelt és mohát tisztított temetőkben, sőt, rakodómunkásként is dolgozott. Ezzel egészítette ki a családi kasszát, hogy fedezni tudja a megélhetési költségeket.
Később sem volt egyszerűbb a helyzete. Amikor Budapestre szerződött, felesége által kötött sapkákat árult öccsével az Örs vezér téri aluljáróban. Egy kritikus egyszer meg is kérdezte tőle, hogy „egy színész erre rászorulhat-e”. Csuja erre őszintén válaszolt: „Rá. Egyelőre.”
A színész arról is beszélt, hogy generációja jól megtanulta a munka értékét, de a pénzügyi boldogulás kevésbé volt az erősségük. Manapság azonban már igyekszik minden munkájáért a lehető legjobb fizetést kialkudni, és lassan, de biztosan sikerült kitörnie a nélkülözésből.
Csuja humorral és őszinteséggel idézte fel, hogyan ismerte meg feleségét. Az első vacsorájukra sem volt pénze, ezért kölcsönkért tőle 2500 forintot, hogy elvihesse a Fülemüle étterembe. „Azóta is, 43 éve tartozom neki” – mondta mosolyogva, hozzátéve, hogy a lány azóta is a felesége.
Csuja Imre története nemcsak az élet kihívásaival való küzdelemről szól, hanem arról is, hogy kitartással, humorral és szorgalommal minden nehézség legyőzhető.
