Élményolvasó – Han Kang: Görög leckék
Ha csupán néhány mondatot, bekezdést, oldalt elolvasunk a koreai írónőtől, azonnal érezni, tudni, hogy itt valódi, kifinomult, a legmagasabb polcra való minőségi szépirodalommal van dolga, találkozása az embernek. Azaz nyilván nem véletlen az idei Nobel-díj sem, bár inkább érdekes adalék, mint lényeges jellemző.
Komoly, jelentős íróval állunk tehát szemben. Tömör, csendes, szelíd nyelv az övé, finom titkokkal átszőtt közlésmód a lényegről, az élet legmélyebb rejtelmeiről, amit csak a legavatottabbak képesek ilyen egyszerűen fogalmazni, kifejezni, átadni. Ez kiárad őt olvasva.
Eddig a dicséret, ám mégis kettős érzéseim vannak. Han Kang e története ugyanis nem eléggé erős számomra. Két főszereplője minden esendősége, erős gyengeségei mellett, s ellenére számomra közhelyes, kimódolt, hatásvadász módon mozog a regényben: sehonnan sehova, de nem eléggé érdekes ez a helyben járás. Motoszkálunk a múltban, onnan épülnek fel a korlátozott kommunikációs képességekkel bíró sebzett karakterek, fájdalmasan különös életek válnak széppé a lírai előadásmódban, ám valami nekem mégis hiányzik.
Talán egy írói kéz, ami úgy igazán megrázna mint olvasót, odavágna a földhöz, azaz megszabadítana a bujkáló, vissza-visszatérő gonosz gyanakvástól, hogy itt egy divatos, eladható, lélekboncolgató, díjazásra alkalmas témaválasztás uralkodik az ehhez képest viszont gyengébb kivitelezésen.
Jon Fosse esetében éreztem legutóbb hasonlót, s ahogy a norvégnál, így most is a szerző további olvasására ösztökélnek az első találkozás kérdőjelei. Ez a regénye magasan kezd, folyamatosan hanyatlik, s éppen ezért nem érzem már erősnek a záró halk robbanást.
Jöhet majd a Növényevő, hátha.
Az irodalmi Nobel-díjat „az olvasót a történelmi traumákkal szembesítő, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív, költői prózájáért” ítélte oda neki idén októberben a Svéd Akadémia. Ő az első dél-koreai szerző és az első ázsiai írónő, aki megkapja az elismerést, és mindössze a tizennyolcadik nő 1901 óta a száztizenhét irodalmi díjazott közül.
Han Kang napjainkig nyolc regényt írt, ezek közül magyarul a Növényevő 2017-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál Kim Bogook és Németh Nikoletta fordításában. Ezt követte 2018-ban a Nemes teremtmények Kiss Marcell fordításában.
A Görög leckék fordítója szintén Kiss Marcell. A regényt olyan egyedülálló és érzéki műként jellemzik a kritikusok, amely minden egyes olvasáskor újabb mélységeket tár fel a valódi kapcsolódásról.
A dél-koreai szerző 2014-ben már járt Magyarországon, akkor a Koreai Kulturális Központ szervezésében Petőcz András íróval beszélgetett a Nyitott Műhelyben.
