A hanuka a zsidóságnak nem a legnagyobb, hanem a nem zsidók által legnagyobbnak hitt ünnepe; a zsidóság régen nem hanukai gyertyákat, hanem mécseseket gyújtott, mert nagyon keveseknek volt pénze kóser méhviaszgyertyára; a budapesti Zsidó Múzeumban őrzött hanukai gyertyatartók jelentős része tönkremenne, ha tényleg gyertyát gyújtanának benne – ilyen és ehhez hasonló érdekességekről beszélt sajtótájékoztatóján Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.
– A nem zsidók számára úgy tűnhet, mintha a hanuka a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe volna, de korántsem az. Ráadásul a hanuka csupán az utóbbi pár évtizedben vált kifejezetten ismertté a széles nyilvánosságban. Maguk a zsidók a XIX-XX. század előtt csak szűk családi körben ünnepelték, azaz társadalomtörténetileg érdekes, hogy a hanuka ekkora „karriert” futott be, de nem feltétlenül tükrözi a kétezer éves hagyományt – mondta Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense a Kitalált hagyomány címmel tartott sajtótájékoztatón a Dohány utcai múzeumban.
Arra a felvetésre, hogy miért szokták a nem zsidók a hanukát „zsidó karácsonynak” nevezni, Toronyi Zsuzsa azt mondta: ez összetett kérdés, már csak azért is, mert Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is csak azután terjedt el a karácsonyfa állítása, hogy a Berlinből származó, egyébként zsidó Fanny von Arnstein a XIX. század elején Bécsben először állított ajándékokkal körbevett és feldíszített fenyőfát a szalonjában. Habár nem tanulságok nélkül való, hogy a Habsburg-monarchiában éppen egy zsidó nőnek volt először mai értelemben vett karácsonyfája, Toronyi Zsuzsa hangsúlyozta: a „zsidó karácsony” kifejezés nagyon nem szerencsés, ezért nem is tartja helyesnek, ha a sajtóban a hanuka egyik szinonimájaként használják a fény ünnepe mellett.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a két ünnep között vannak hasonlóságok. A hanukára vonatkozó zsidó hagyomány azt mondja, hogy „hirdetni kell a csodát”, ennek megfelelően az ókorban a zsidók az otthonuk bejárati ajtaja előtt gyújtottak lángot, majd később az terjedt el, hogy a hanukai gyertyatartót kitették az ablakba. A két ünnep legfőbb hasonlósága a fényre vonatkozik: a zsidók arra a csodára emlékeznek, hogy mintegy kétezer éve a Szentélyben nyolc napig égett az egy napra elegendő mécses olaj, míg a keresztények Jézus születését ünneplik, és ők is gyertyát gyújtanak a fénynek a sötétség felett aratott szimbolikus győzelmének hirdetésére.
S hogy a zsidóság milyen hanukai gyertyatartókat használ? Toronyi Zsuzsa több hanukai gyertyatartót kivett a vitrinből, hogy megmutassa azok fontosabb jellegzetességeit. Mivel a hanuka mind a nyolc napján új gyertyákat kell gyújtani, és minden nap eggyel többet, így az ünnep alatt összesen 44 gyertyára van szükség. A zsidó múzeum igazgatója elmondta: ekkora mennyiségű kóser méhviaszgyertya rengeteg pénzbe kerül, tehát igen nagy kiadást jelentett régen, és sok pénzbe kerülne is. S hogy mi minősül kóser gyertyának? Amelynek anyaga nem tartalmaz faggyút vagy tiltott állatból származó zsiradékot, továbbá olyan berendezéssel készül, amelyen nem állítanak elő nem kóser terméket.
A nehezebb anyagi körülmények között élő zsidó családok csak a XIX. századtól tudtak olyan nyolc karos hanukai gyertyatartót használni, amilyet ma is ismerünk, és ennek az az oka, hogy a modern gyertyák anyagában lévő sztearinsavat (növényi eredetű zsírt) a tudomány mintegy 200 éve izolálni tudta. Ezután vált a gyertya tömegcikké, így a legtöbb zsidó család számára megfizethetővé.
Toronyi Zsuzsa kifejtette: a Zsidó Múzeumban nagyon sok hanukai gyertyatartót őriznek, s ezek többsége arról árulkodik, hogy a XIX. század végétől a zsidó kereskedők igyekeztek lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel, akár a használhatóság kárára is. Ennek következtében számos hanukai gyertyatartó nem is alkalmas a rendeltetésszerű használatra, hiszen dísztárgynak készült, amely tönkremenne a lángoktól. Vagyis a múzeumban megtekinthető régi hanukai gyertyatartók nagy részében soha nem gyújtottak lángot. A kisiparos zsidó gyártók leleményességét mutatja, hogy a múzeumban olyan hanukai mécsest is őriznek, amelyet jól láthatóan kanalakból állítottak össze.
A múzeum igazgatója kitért arra is: bár sokan használják a hanukai gyertyatartó megnevezésére a hanukia kifejezést, azt tudni kell, hogy a hanukia szót a XIX. század második felében, a héber nyelvújítás lendületében alkották meg. A szót állítólag Eliézer Ben Jehudának, a modern héber megalkotójának a felesége találta ki, de még a nagy nyelvújító Eliézer Ben Jehudának sem tetszett.
A nagyvárosi környezetben együtt élő zsidó és nem zsidó közösségek mindennapi érintkezése hozta magával, hogy a hanuka a karácsonyhoz hasonló jellegzetességeket kapott, s ilyen jellegzetesség például a gyerekek megajándékozása is. Eleinte a zsidó gyerekek hanuka idején nem kaptak ajándékot, de a karácsony kommercializálódása hatással volt a hanukára, így ma már a zsidó gyerekeket is megajándékozzák a fény ünnepén – igaz, ők nemcsak egy este, hanem mind a nyolc napon kapnak egy-egy kisebb ajándékot.
Ha meg akarják tekinteni a budapesti Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gazdag gyűjteményét, keressék fel az intézményt a Dohány utca 2. szám alatt, a Dohány-zsinagóga komplexumban!
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Fotók: M. Schmidt János
