Élményolvasó – Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza
Apró megfigyelések a világ rezdüléseiről. Az élet hullámairól. Emberek mélybe hulló, magasba emelkedő pillanatairól, miket a természet szenvtelen erővel kísér, figyel. A létezés jelei, a bolygó karcolatai, az égbolt tágassága, a világűr vonzása, az idők szűkössége, mind benne van ebben az atlaszra keresztelt megfigyelőállásban, ahonnan egy író különös tekintettel szemléli világunk megannyi részletét.
Útirajznak nem az, útiesszének legfeljebb nyomokban nevezném, novellák megbújnak itt-ott benne, de ezek az írások, szövegek nemigen hajladoznak-hajlanak műfaji besorolásokba, inkább viszont egymásba igen, kapaszkodnak egyik a másika után, az olvasó horizontjára törve.
Metafizikai csavargások, melyek a világot ölelik körbe, a glóbuszt bebarangoló szem lírai sűrítményei, tele az élet lüktetésével. Szépséges könyv, egy vándorló elme éles tekintete által harmóniába, egységbe metszve.
A szövegek felidézik bennem Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című remekművét, Győrffy Ákos aprólékos megfigyeléseit, ahogyan Podmaniczky Szilárd barátom perspektíváit is.
Hetven “Láttam…” kezdetű írás, rövidre faragott alkotás a világ majdnem ugyanennyi pontjáról (néha visszatérve valahová, de másként vagy felidézve újra a felső-ausztriai szülővidéket), a sarkköri jégvilágoktól Lenin mauzóleumán át a Bounty lázadóinak világvégi kis szigetéig, nagy erővel Ázsia, hómezők és tengerek felé fordulva, közben szövegekkel összeabroncsolva egész bolygónkat Berlintől Mauritiusig, a Húsvét-szigettől a Taigetosz-hegységig. Jobbára a világ félreeső zugait fürkészi tekintete, látcsöve, kíváncsisága.
Ransmayr, ez a kiváló osztrák szépíró, egykorvolt utazó, cikkíró, kalandor és hegymászó a táj, a természet, a teremtés iránti ősi tisztelettel, a misztikum lényegét magában cipelve csavarja, tekeri ki elénk személyes életatlaszát, melyet böngészve, olvasva megérteti, hogy a titok lényege a teljesség feltárulása, villanásnyi időre, mi néha megáll, aztán belehullik az örökkévalóságba.
Nagyszerű felvételsorozat e kötet ennek megértéséről és illusztrálásáról. Hetven jelzőfény, mintha betűcsillagok pislákolnának, ragyognának távol, messze vagy sokszor közelebb: bennünk.
Mélységesen emberi alkotás, a teljességet vágyva átölelni. Mindenségszagú tágasság. De figyelem! Nem gyors olvasmány, időt kér magának, kortyokban fogyasztandó.
Christoph Ransmayr osztrák író életéről és műveiről:
Christoph Ransmayr (született: 1954. március 20., Wels, Ausztria) kortárs osztrák író, akit különösen az epikus regényei és filozófiai mélységű elbeszélései tettek ismertté. Írásait a történelmi, mitológiai és természeti témák iránti vonzódás jellemzi, miközben műveiben az emberi létezés és a hatalom kérdései központi szerepet játszanak.
Életútja
Ransmayr a felső-ausztriai Roitham faluban nőtt fel, majd Bécsben tanult filozófiát és német irodalmat. Egyetemi tanulmányai után kulturális újságíróként és szerkesztőként dolgozott különböző lapoknál. Már korai írásaiban is érezhető volt az a képessége, hogy a valóságot a fikcióval egyedi módon ötvözze.
Pályája során számos országban élt és utazott, köztük Írországban, Kanadában, Latin-Amerikában és Ázsiában. Ezek az utazások jelentős hatással voltak műveire, különösen a tájak és kultúrák iránti érzékenységére.
Legfontosabb művei
- Die Schrecken des Eises und der Finsternis (1984)
Ez a regény a 19. századi sarkvidéki expedíciók világát idézi meg, miközben az emberi kitartás, elszigeteltség és az extrém körülmények közötti élet bemutatására koncentrál. - Die letzte Welt (1988)
A Posztumuszi világ című mű az egyik legismertebb alkotása, amely Publius Ovidius Naso Átváltozások című művét veszi alapul. A regény egy mitológiai és apokaliptikus világot teremt, ahol a római költő száműzetésének nyomait kutatja egy fiatal férfi. - Morbus Kitahara (1995)
Ez a regény az emberiség háború utáni önpusztító természetét mutatja be egy alternatív történelmi díszletben, ahol a második világháború utáni Európa demilitarizált övezetté válik. Az erkölcsi dilemmák és a túlélés kérdései állnak a középpontban. - Atlas eines ängstlichen Mannes (2012)
Az Egy félénk férfi atlasza egy esszéisztikus jellegű prózai mű, amelyben Ransmayr utazási élményeit, személyes benyomásait és reflexióit gyűjti össze. Az atlasz egyfajta térkép, amely a világ különböző részeit mutatja meg az emberi érzékelés prizmaként. - Cox oder Der Lauf der Zeit (2016)
A regény egy angol órakészítő mester és a kínai császár találkozását meséli el, amely során az idő, a hatalom és az emberi sors mély filozófiai kérdéseit járja körül.
Stílusa és témái
Ransmayr írásaira jellemző az elmélyült gondolkodás és a mitologikus narratívák iránti vonzalom. Gyakran játszik a fikció és a valóság határain, különös hangsúlyt fektetve az emberi lélek és a természet viszonyára. Műveiben visszatérő téma a hatalom, a szabadság és az emberi sors kérdése, valamint az idő múlandóságának ábrázolása.
Elismerések
Ransmayr számos díjat kapott munkásságáért, többek között:
- Franz Kafka-díj
- Aristeion-díj
- Österreichischer Staatspreis für Literatur
- Bertolt Brecht-díj
Ransmayr azon írók közé tartozik, akik képesek egyszerre lokalitást és univerzalitást megfogalmazni, művei emiatt nemcsak az osztrák, hanem a világirodalom részévé is váltak.
