Samantha Harvey 2024-ben megjelent Orbital című regénye kapta az idei Booker-díjat.
A regény hat űrhajós történetét követi az űrállomásról, akik a Föld pusztulását szemlélik, és reményt keresnek egy új otthon lehetőségében, miközben az emberiség jövőjéről elmélkednek.
Kritikai visszhangja főleg a könyv filozofikus, tömör prózáját és az emberi természet vizsgálatát méltatta, kiemelve, hogy Harvey regénye a sci-fi műfaján túlmutatva mély, gondolatébresztő műként született meg.
A The Spectator értékelése szerint a könyv „madártávlatból szemléli az emberiség hanyatlását és lehetséges megváltását”, amelyet az űrhajósok perspektívájából tár elénk, és ezáltal az olvasók is szembesülhetnek azzal, hogy milyen érzés a bolygónk jövőjét ilyen távolságból látni.
A Kirkus Reviews szerint Harvey nem csupán az emberi közösség értelmét vizsgálja, hanem egy személyes, belső utazásra is invitál, amely során a szereplők szembenéznek önmagukkal és a társadalmi értékekkel. A regény ebben a kozmikus térben ugyanúgy érzelmekkel és kihívásokkal teli, mint bármely földi történet, így a szerzőnek sikerül elérnie, hogy az olvasó az emberiség univerzális dilemmáit és vágyait is megélje a történet során.
A díj átvételekor Samantha Harvey azt mondta, hogy a Orbital megírása során a modern ember és a természet közötti törékeny kapcsolatot akarta feltárni.
„Nem számítottam erre” – mondta még Harvey a díj átvételekor. „Azt mondták nekünk, hogy nem szabad káromkodnunk a beszédünkben, úgyhogy oda az egész szövegem. Az csak egyetlen káromkodás lett volna, 150-szer.”
A díjat azoknak ajánlotta, akik „a Földért, nem pedig ellene szólnak, az emberek méltóságáért, más életformákért, és mindazokért, akik békéért dolgoznak és emelnek szót.”
Az író reménykedik, hogy a könyv segít felhívni a figyelmet a bolygónkra leselkedő veszélyekre és a felelősségünkre a fenntarthatóság terén, miközben arra biztatja az embereket, hogy keressenek választ a saját életükre vonatkozó mélyebb kérdésekre is.
A 136 oldalas könyvet 29 ezer példányban adták el idáig.
