Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia 2022-ben hivatalosan bocsánatot kért Sacheen Littlefeathertől, aki 1973-ban Marlon Brando Oscar-díjátvételére érkezett az Akadémia díjátadó gálájára. Littlefeather, az észak-amerikai őslakos színésznő és aktivista, Brando helyett jelent meg, hogy tiltakozó üzenetet olvasson fel, amely a hollywoodi filmekben megjelenő indián ábrázolások ellen emelt szót.
Brando nyerte el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat a Keresztapa című filmben nyújtott alakításáért, ám visszautasította a díjat, és Littlefeatherrel üzent az Akadémiának és a közönségnek.
Littlefeather megjelenése és üzenete a 45. Oscar-gálán maradandó emlékeket hagyott, és nagy visszhangot keltett. Amikor felment a színpadra, elegánsan visszautasította, hogy a díjat átvegye, és közölte, hogy Brando az amerikai őslakosok filmekben való ábrázolása és a Wounded Knee-nél zajló események miatt utasította el a díjat. Az üzenet érzékeny pontot érintett, és megosztotta a közönséget: míg egyesek tapsoltak, mások kifütyülték és kigúnyolták Littlefeathert, aki mindössze 60 másodpercet kapott arra, hogy elmondja Brando üzenetének lényegét.
Brando, aki maga is mélyen elkötelezett volt a polgárjogi mozgalmak iránt, levelében hangsúlyozta az amerikai filmipar felelősségét az őslakos népek sztereotipikus és tisztességtelen ábrázolásában. Ezzel arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a hollywoodi filmek gyakran sztereotípiákat erősítenek meg, melyek sértik és marginalizálják az őslakos közösségeket. Az üzenet különösen hatásos volt abban az időszakban, amikor a Wounded Knee válsághelyzet és az amerikai őslakosok jogai körüli társadalmi feszültségek az Egyesült Államokban egyre jobban a figyelem középpontjába kerültek.
De nem csak a filmekben történt ábrázolást kritizálta Marlon Brando a levélben:
„Már 200 éve azt mondjuk az indián népnek, akik a földjükért, életükért, családjukért és szabadságukért harcolnak: „Tegyétek le a fegyvert, barátaim, és akkor együtt maradhatunk. Csak ha leteszitek a fegyvert, beszélhetünk a békéről, és olyan megállapodást köthetünk, amely számotokra is jó lesz.”
Amikor letették a fegyvert, megöltük őket. Hazudtunk nekik. Csalással elvettük a földjüket, és éheztetéssel kényszerítettük őket arra, hogy aláírják azokat a hamis szerződéseket, amelyeket soha nem tartottunk be. Koldusokká tettük őket egy olyan földrészen, amely életet adott mindaddig, amíg az emlékezet tart. A történelem bármilyen kiforgatott értelmezése szerint sem cselekedtünk helyesen. Nem voltunk törvényesek, sem igazságosak a tetteinkben.”
De mi is történt Wounded Knee-ben?
Wounded Knee két jelentős esemény színhelye volt az amerikai történelemben. Az első esemény 1890-ben történt, amikor az amerikai hadsereg meggyilkolt több mint 250 lakotai sziú indiánt a dél-dakotai Wounded Knee-nél. Ezt az incidenset a „Wounded Knee-i mészárlásként” emlegetik, és az amerikai őslakosok elleni brutális erőszak egyik legsúlyosabb példája. A mészárlás az úgynevezett Ghost Dance mozgalom miatt történt, amelyet a fehérek fenyegetésnek tekintettek, és a katonai beavatkozás ennek leverésére irányult.
A második jelentős esemény 1973-ban zajlott, amikor az Amerikai Indián Mozgalom (AIM) aktivistái megszállták Wounded Knee falut, hogy felhívják a figyelmet a helyi lakotai közösség jogaival és az Egyesült Államok kormányával szembeni sérelmekre. A 71 napos megszállás, amelyet fegyveres összetűzések és a szövetségi hatóságokkal való konfliktusok jellemeztek, az őslakos amerikaiak jogaival, szegénységével és igazságtalan bánásmódjával kapcsolatos problémákat kívánta középpontba állítani. Az esemény súlyos következményekkel járt: két AIM-tag életét vesztette, és számos ember megsérült.
Mindkét Wounded Knee-i esemény emblematikus az őslakos amerikaiak jogaiért folytatott harcban, és szimbolikus jelentőséggel bír az őslakos közösségek számára a mai napig. Az 1973-as esemény Marlon Brandót is megihlette, hogy nyilvános tiltakozást nyújtson az őslakosokkal szembeni bánásmód ellen, amint az az Oscar-díj visszautasításának kapcsán is történt.
Hogyan alakult Sacheen Littlefeather élete az egy perces Oscar-beszéd után?
A Sacheen Littlefeather által felolvasott Oscar-beszéd után az életét számos nehézség és kihívás alakította, amelyet az aznapi fellépése váltott ki. Miután Marlon Brando nevében elutasította az Oscar-díjat és felszólalt a bennszülött amerikaiakkal szembeni igazságtalan bánásmód ellen, Hollywoodban szinte lehetetlenné vált számára a további érvényesülés. Azonnal feketelistára került, a film- és televíziós iparban megszűntek a lehetőségei. Egy 2019-es interjúban elmondta, hogy e fellépése után megaláztatások és kiközösítések sora várta, mégis úgy érezte, helyesen cselekedett, és nyitott egy ajtót mások számára, hogy hasonló ügyekért szót emeljenek.
A visszaélések ellenére Sacheen Littlefeather nem adta fel az aktivizmust, hanem folytatta a bennszülött közösségek érdekében végzett munkáját. Részt vett kulturális programok szervezésében, és rendszeresen tartott előadásokat az őslakos közösségekről és jogaikról. A későbbiekben közösségi vezetővé vált, aki a tradicionális értékek és a modern jogvédelem egyesítésére törekedett. 2022-ben, több évtizeddel a történtek után, az Oscar-díjat osztó Filmakadémia nyilvánosan bocsánatot kért tőle az 1973-as fellépése miatt őt ért bánásmódért. Sajnos már csak rövid ideig élvezhette a hivatalos bocsánatkérést, mivel 2022 októberében, 75 éves korában, rákban elhunyt.
Littlefeather öröksége az őszinte aktivizmus és a kiállás példájaként él tovább, különösen a fiatal bennszülött generációk számára, akiknek példát mutatott abban, hogyan lehet bátran szembeszállni az elnyomó rendszerekkel és kiállni az igazság mellett.
Ez a gesztus jelzi az Akadémia törekvését a változásra és a történelmi sérelmek orvoslására a filmiparban, amely hosszú ideig nem vette figyelembe a kisebbségek érdekeit. Littlefeather szerint ez a bocsánatkérés nagy jelentőséggel bírt, és bár későn érkezett, mégis egyfajta elégtétel volt számára és közössége számára.
