Örök élet meg egy nap (naplórészlet)
2024. November 5. – 100,5 kg
Ültem a nappaliban a fényben, és a telefont görgettem. Mindenütt rá emlékeztek. 75 éve született Kántor Péter. Olvastam a verseit, és szinte megelevenedett a hangja, pont olyan volt, mint máskor. Megszólított, én pedig elmondtam ezt, miközben a szabógallér tésztája közt a túró és tejföl átfolyt egymás fölött.
szavak nélkül lettünk barátok
ahogy ott álltunk a szigligeti
fűzfák alatt a strandon
ő nagyon kicsi volt
én meg nagyon nagy
kiemeltük egymás testi túlzásait
sütött a nap és fürdőnadrágban
folytattunk lassú beszélgetést
hogy vagy? főleg erre emlékszem
mintha az állapotom minőségéből
kiolvashatná azt
ami számára fontos a napi létezéshez
máskor tömegben is egymás mellé verődtünk
ünnepélyes vacsorán
a kicsi meg a nagy
így együtt ábrázoltunk valami felfoghatatlant
halálának semmi okát nem láttam
a test választott kijáratot
és nem az
ami múlhatatlan:
olvasom a verseit az őszi fényben
szemközt a szigligeti fűzfákkal
a hétvégén már csak egyszer jár a komp
lassan mindenki odaát van
