Élményolvasó – Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel
Egy író írói képességeinek irányát talán az is megmutatja, miképpen képes írni más írókról. Nem kizárt, egy író jellemét is árnyalja írótársairól mondott ítélete – pontosabban ez ítéletek hangneme. A megközelítés. Annak jellege maga.
Vegyük például a rajongást, mely hasonló gyakori és erőteljes megnyilvánulás, mint az ellenszenv. És itt egy rajongó irodalmi portréval van dolgunk, átütővel, erőssel, érdekessel.
A francia világgyűlölő Houellebecq megejtő szeretete H. P. Lovecraft, az amerikai különc rémirodalmi óriás iránt. Szerelmi sorok. Egyszerű, tiszta, értő megfogalmazás, vallomásos kritika, mely olvasásra buzdít, s van-e ennél jobb?
Houellebecq kétségkívül megérteni és másokkal is megkedveltetni akarja ezt a furcsa írót, az ősi Providence visszafogott szülöttét (ide való egy másik óriás, Cormac McCarthy is), akinek kezdetben Poe volt a példaképe, aztán átlépett rajta, pontosabban ellépett mellette, az irányt némileg tartva, így válva a weird, a fantasy és a sci-fi egyik előképévé.
Houellebecq bemutatja Lovecraft nagy szövegeit, az azokat mintegy megalapozó életrajzi előzményeket (boldogtalanságba fúlt rövid házasság, kifejlődő rasszizmusa, New York meneküléssel végződő bűvölete), keresve saját lenyűgözöttsége okait is. Ez pedig Lovecraft képessége egy saját világ alkotására, ez a fantáziaerő ragadja meg Houellebecq csodálatát.
Vallomását csak erősíti a szintén Lovecraft-rajongó Stephen King szellemes előszava. Nem is kell ismernünk Lovecraft munkásságát, hogy élvezzük a remek francia első kis kötetét – de ha nem ismerjük, megismerésére ösztönöz, az biztos.
H. P. Lovecraft írói stílusáról:
H. P. Lovecraft írói stílusa jellegzetesen sötét, misztikus és érzelmileg erősen felfokozott. Műveiben az emberi ismeret és hatalom korlátainak ábrázolására törekedett, gyakran földöntúli, érthetetlen entitásokkal, az ismeretlen mélységekkel és az univerzum közönyösségével szembesítve az olvasót.
Nyelvezete archaikus, olykor túlzóan bonyolult és képszerű; gyakran használ olyan szavakat, mint „kimondhatatlan” vagy „leírhatatlan”, hogy érzékeltesse az élmények felfoghatatlanságát. Lovecraft különösen sok jelzőt és hosszú, komplex mondatszerkezeteket alkalmazott, hogy fokozza a sejtelmességet és az olvasóra nehezedő nyomasztó légkört, amit a kozmikus horror alapjának tartott.
