Nádas Péter elárulta, mitől félt egész életében

A Partizán október 25-i adásában Nádas Péter íróval beszélgetett Gulyás Márton és Sipos Balázs legújabb esszékötetéről, a Helyszínelésről. A könyv 2007-ben németül jelent meg, és Nádas saját tapasztalataira, a Kádár-korszak diktatórikus mindennapjaira reflektál.

Az író saját újságírói és fotóriporteri karrierjének kudarcaiból merít, és részletesen elemzi a belső szabadság fontosságát, valamint azt, hogy a diktatúra rendszerében miként veszhet el a sajtó funkciója.

A beszélgetés egyik központi témája a szenzualitás – Nádas Péter az egyenlőség alapjának nevezi a testiség elfogadását, szerinte a szenzualitás a társadalmi különbségek ellenére is közös minden emberben.

Hozzáteszi azonban, hogy ez nem jelenti az érzékek káoszba való torkollását, inkább egyfajta testi együttérzést takar, amelyet jelenlegi nyugati társadalmakból hiányol.

A Kádár-korszak élményeit a kötet irodalmi és kulturális szempontból is elemzi, a szerző szimulációról és disszimulációról alkotott nézeteit is bemutatva. Nádas kritikával illeti mind a diktatórikus rendszerek, mind a nyugati társadalmak gyakorlatait, az egyik túlzott panaszkultúráját és a másik kóros optimizmusát bírálva.

Sipos Balázs kérdésére, hogy miért nem hagyott nyomot hallgatása időszakáról, Nádas elmondja, hogy írásaiban vannak erre utaló elemek, de különösebben nem tartotta fontosnak ennek részletezését.

Elárulta, hogy életében nem az anyagi bizonytalanság, hanem saját tehetsége iránti kétely okozott félelmet.

A kérdésre, hogy miként érdemes a mai, alternatívát alig kínáló kapitalizmusban arányokat találni részvét és elutasítás között, Nádas a jövőre való koncentrálást említi, amely szerinte minden diktatórikus rendszer összeomlásához szükséges reményt jelent.

Nádas Péter könyvéről itt írtunk

A beszélgetést teljes egészében itt nézheted meg:

Megosztás: