A korábban elsősorban íróként ismert Méhes Károly már sokadik alkalommal mutatja be fotóit a nagyközönségnek. (A Meddig él egy fénykép? című fotókiállítás 2024. november 8-án, 18 órakor nyílik a TS Art Space galériában (Budapest, Bartók Béla u. 53., fsz. 4. Megnyitja: Weiler Péter)
Ahogy ő mondja, némi iróniával:
„A lusta író fényképez és így okoskodik: mivel egy kép állítólag többet mond ezer szónál, 10 fotóból egész jó kis novella kerekíthető. Amikor írok, próbálom szöveggé kalapálni azokat a képeket, amik bennem sorjáznak. Amikor fényképezek, apró négyszögekre vagdosom a világot, ami körülvesz.”
Felettébb érdekes, hogy Méhes Károly első novelláskötet a Meddig él egy fénykép? címet viselte (Orpheusz Kiadó, 1994), tán tudat alatt készülve arra, hogy egy napon legalább olyan fontosak lesznek számára a fényképek, mint az irodalmi szövegek.
Ezért is történhetett meg, hogy pontosan 30 évvel a Meddig él egy fénykép? írásai után most ugyanezzel a címmel fotókiállítása nyílik. Úgy, hogy ma tényleg nagyon is fel lehet és fel is kell tenni a kérdést: igen, vajon meddig él egy fénykép? Sőt: „a” fénykép.
Ahogy Gulyás Gábor esztéta írta egy ízben képeiről:
„Egyszerre érzékeljük, hogy a valós világunkban végbement pillanatok kötődnek a konkrét térhez és időhöz, ugyanakkor a képeknek van egy olyan horizontja is, amely a szingulárisból és az egyediből az általánosba emel föl. Méhesnél ez az általános sokkal tágasabb, mintsem hogy valamiféle objektív, netán – Roland Barthes-i kifejezéssel – unáris tartalomként értelmezhessük. Inkább tágasságról, a perspektívák felnyílásáról, a meghatározottság alóli fel- és kiszabadulásról van szó. Minden, ami itt történik, e világban, valamiképpen az univerzumban megy végbe. Egyúttal nemcsak e világban, hanem valahol, valami meghatározhatatlan helyen; meghatározatlanság alatt nem utópiát értve, hanem kitörést és felemelkedést. Az immanens világban a túlnani, transzcendens horizont nyílik fel. Méhes Károly képei valahová vezetnek: ide is, odaátra is.”
Ehhez kapcsolódik Kocsány Kornél fotográfus néhány gondolata is:
„Fekete-fehér képeit erős kontrasztok, gyakran világító fehérek és vaksötét feketék jellemzik, illetve különösen épület- és tájfotóin megjelenik egy erősen filozofikus, szinte túlvilági hangulat, ami nem táplálkozhat másból, mint szerzőjük összetett, finom, költői személyiségéből.”
