A Magyar Állami Operaház közösségi oldalán jelentette be, hogy mesterművésze, Dózsa Imre elhunyt. Az Operaház október 26-i bejelentését és Solymosi Tamás balettigazgató búcsúját betűhíven közöljük:
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 83. évében pénteken elhunyt Dózsa Imre Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató és pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze.
Az Állami Balettintézet elvégzése után 18 évesen, a Bihari nótája című előadásban debütált társulati tagként az Operaház balettegyüttesében, partnere későbbi felesége, Szumrák Vera volt. 1963-tól visszavonulásáig az együttes magántáncosa. 1968-ban fél évet töltött ösztöndíjasként a leningrádi Kirov Balettnél (ma: Szentpétervári Mariiinszkij Színház). 1969–1974 között a Svéd Királyi Balett szólistája, míg 1975-1980 között a berlini Deutsche Oper és a londoni Festival Ballet vendégszólistája.
Igazi danseur noble, vagyis hercegi alkat volt, aki a klasszikus repertoár mellett a kortárs koreográfiákban is jeleskedett. Maradandó alakításai közt említhető a Diótörő herceg, Desiré (Csipkerózsika), Siegfried (A hattyúk tava), Albrecht (Giselle), Basil (Don Quijote), Colas (A rosszul őrzött lány), A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és a Spartacus címszerepe, utóbbiban Crassusként is emlékezetes maradt.
Dózsa Imre
De táncolta Balanchine, Béjart, Kylián és Seregi más koreográfiáit, Fodor Antal A próba című rockbalettjében pedig Jézus szerepében lépett színpadra. 1983-1984 között a balettegyüttes igazgatói pozícióját töltötte be, 2011-től haláláig a Magyar Nemzeti Balett gyakorlat- és próbavezető balettmestereként tevékenykedett.
Még aktív táncosként 1979-ben ő lett az Állami Balettintézet első olyan igazgatója, aki maga is ott végzett. Közel két évtizeden át oktatott és vezette az időközben főiskolai rangra emelkedő intézményt, aminek 2006-ban rektora, majd professor emeritusa lett. Nevéhez köthető többek között a Magyar Táncművészeti Főiskola Mexikói úti campusának kialakítása is. Emellett külföldön is folytatta intézményvezetői és pedagógiai tevékenységét: 1989-1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatója, 1993-tól az Észak-Karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestere, 1994-től a Svéd Királyi Balett, 1994-95-ben pedig a stockholmi Cullberg Balett vendég balettmestere volt.
Az érdemes és kiváló művész gazdag pályáját számos kitüntetéssel és elismeréssel jutalmazták. A már említett díjai mellett átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést és a Magyar Táncművészek szövetségének életműdíját, a közönség pedig beválasztotta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is. 80. születésnapját a Magyar Nemzeti Balett gálaműsorral ünnepelte 2021-ben az Erkel Színházban, ebből az alkalomból jelent meg portrékötete „A tánc a korlátait legyőzni képes ember művészete” címmel Major Rita tollából az OPERA gondozásában.
Dózsa Imrét a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Osztozunk a család, a gyászolók és a tisztelők fájdalmában, emlékét megőrizzük.
A szomorú alkalomból Solymosi Tamás balettigazgató, Dózsa Imre tanítványa így fogalmazott:
„Mély fájdalommal búcsúzom mesteremtől, Dózsa Imrétől, akinek köszönhetem, hogy balettművész lettem, és az élet minden területén példát mutatott. Az első lépésektől kezdve hitt bennem, támogatott, felkészített az életre és erre a gyönyörű szakmára, önzetlenül mindvégig mellettem állt – és tudom, másokkal is így tett. A Magyar Nemzeti Balett, amelyet egykor ő is vezetett, és amelyet most nekem, a tanítványnak van módom irányítani, közös mesterét is elvesztette, hisz szinte utolsó pillanatáig velünk volt, segített.
Megtiszteltetés számomra, hogy tanítványa lehettem, dolgozhattam vele, és tanulhattam tőle.
Tisztelt Mester, nem tudok búcsúzni Tőled, nagy űrt hagysz magad után.
Nyugodj békében!
Tamás”
