Ascot Tie
Mr. Ascot Tie jóképű volt, régimódi családból származott, és legszívesebben mindig inget hordott volna. A barátai szintén színes egyéniségek, akikkel sűrűn lógott együtt, mint vállfára vetett nyakkendők a szekrényben. Megjelenése egy letűnt kort idézett az igényesebb szemlélődők körében, a hétköznap embere pedig a nagyvilági eleganciát látta benne, amikor megpillantotta az utcán. Kortalannak tűnt, és könnyed stílusa vonzotta a női szemeket.
Egy tavaszi napon, amikor mindent elérhetőnek érzünk és a fantáziánk is együtt hullámzik a kék ég vidám felhőivel, a késő délutáni partyn pedig a fejünkbe szállt már a pezsgő, ilyenkor Mr. Ascot Tie-t is cserben hagyja a legendás angol hidegvére, pláne ha rúzzsal kihúzott ajkak közelednek hozzá. Parfümillat, borzongás, kiváló anyagú nemes ruhák, emelkedett pulzusszám, ékszerek, szivarfüst, megtört szívek, kötelességek és hódítás. Mint a háborúban, mint a katonák. Különös hangulat lengte körbe tehát mindig is Ascot Tie-t.
Farmernadrágot ne vegyél hozzá! Se sportcipőt. Lazán kösd a csomót. Dehogyis, szorosabbra! Még egy gombot az ingen, úgy ki, nyugodtan, bátran és könnyedén. Záporoztak a jótanácsok arra vonatkozóan, mit ír elő a hagyomány, a stílus, vagy az elvárás. Mr. Ascot Tie csak mosolygott. Nyugi, tudom. Érzem. Hiszen, miénk a világ, hogy hibázhatnánk?! Ascot Tie sosem hibázott. Ha mégis, akkor se.
Lóversenypályák, kaszinók, tőzsdék, színházak és mulatók, sokfelé látták már Mr. Ascot Tie-t. Az egyik kedvenc helye mégiscsak a múzeum volt. Sorry, és a templom. Meg a pub. Az ügető és a könyvtár, a Lordok Háza és a kincstár. Vonzotta a csend. A tudás, a magány és a méltóság. Az éjszaka is, meg a könnyűvérű kurvák. Nehéz volt kiigazodni Mr. Ascot Tie lelki világán. Ízig-vérig európai volt. Részt vett háborúban, békekötésben, elegáns bálokon, vagy régimódi kocsmákban állva a pultnál, egy habos Guiness fölött énekelve a történelem nagy és kis pillanatainál egyaránt. We’ll take a cup of kindness yet, for auld lang syne.
Kék, bordó, zöld, és még sorolhatnánk, játék a színekkel, bizony ez is jellemezte Ascot Tie-t. Sokat töprengett azon, mit mivel viseljen. Az élet árnyalatai, színek, hangulatok és minták, így együtt ez a kavalkád adott ki valamifajta megfoghatatlan harmóniát. Ezt kereste mindig is Ascot Tie. Az összhangot, a rendet, az örökkévalót, a szépséget, és igen, a harmóniát. Talán ezt keresik a barátai is, akik továbbra is ott lógnak együtt, mint vállfára vetett színes nyakkendők egy szekrény mélyén az öreg kontinensen, vagy most már a világ bármelyik táján. Egyszer talán majd megtalálják, nyakuk köré kötik, felnéznek a kék ég felhőire, és még magabiztosabban lépkednek majd az utcán. Így tesznek ők széles e földön, ez a különös társaság, a barátai és Mr. Ascot Tie.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
Séra András minden írása a Librariuson