Ma egy érdekes személy jutott eszembe: Albert Einstein. Bár őt leginkább a relativitáselmélete miatt ismerjük, sokszor elfelejtjük, hogy milyen bátor lépés volt az ő részéről az 1905-ös annus mirabilis (csodás év), amikor több alapvető jelentőségű tanulmányt is publikált.
Az egyik, ami különösen megragadott, az az a gondolat, hogy Einstein miként volt képes a világot másképp látni, mint a többiek. Nem csak a fizikai törvényeket, hanem az élet mindennapi mozzanatait is más szemmel nézte.
Gyakran gondolok arra, milyen lehetett neki, amikor ezek az elméletek megfogantak a fejében. Vajon voltak olyan napjai, amikor kételkedett magában? Vagy talán csak nyugodtan sétálgatott, és hirtelen világosodott meg minden?
Az ilyen pillanatok mindig inspirálnak, hiszen néha úgy érezzük, hogy a válaszok túl bonyolultak, hogy elérjük őket, mégis lehet, hogy egyetlen egyszerű gondolat is megvilágíthatja az igazságot.
Ez a fajta látásmód és kíváncsiság lenyűgöző, és talán mindannyiunknak szükségünk lenne rá a hétköznapokban.
Az a csendes, makacs kitartás, amivel Einstein dolgozott, példát mutat nekem is. Vajon van-e olyan nap, amikor mi magunk is felismerésekre juthatunk, ha elég türelmesek és nyitottak vagyunk a világra?
Megyeri Ivett naplója, amit ezt követően naponta olvashattok
