Hetvennégy éves korában elhunyt Ozsváth Sándor beszédtanár, művelődéstörténész, színjátszórendező, újságíró – tudatta a család pénteken.
Ozsváth Sándor, aki csaknem három évtizeden át volt a közmédia beszédtanára, csütörtökön hunyt el Debrecenben.
Ozsváth Sándor Szamosszegen született 1950-ben, gyermekkorát Nagyecseden töltötte. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjaként kezdett a történelem, az irodalom és a színjátszás iránt érdeklődni.
1975-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakára, ahol 1979-ben vette át diplomáját. A tanítás és tanulás mellett amatőr együttesekkel dolgozott Püspökladányban (Veritas), Nyíregyházán (Bessenyei Stúdió) és Debrecenben (Alföld Ifjúsági Színpad). 1978-82-ig a Debreceni Kölcsey Ferenc Városi és Megyei Művelődési Központ munkatársa (előadó és bábrendező) volt, és évekig szerkesztette a Debreceni Hívogató című periodikát.
1982-től nyugdíjazásáig a Debreceni Tanítóképző Főiskola (később Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola) oktatója volt, előbb az anyanyelvi, majd a közművelődési, később a társadalomtudományi tanszéken. Oktatott gyermek- és ifjúsági irodalmat, beszédművelést, színjátszást és drámapedagógiát, művelődéstörténetet.
Évekig színjátszó együttest vezetett, monodrámákat rendezett, és egy gyermekopera ősbemutatója is fűződik a nevéhez (Csenki Imre–Vargha Balázs: A tücsök és a hangyák, 1984).
Egyik létrehozója, majd szakmai irányítója volt a kommunikációs képzésnek, a szakon beszédtechnikát, retorikát, esztétikát, műelemzést, műkritikát és sajtófotót tanított.
Hosszabb-rövidebb ideig vendégoktatóként is tevékenykedett: dráma- és színháztörténetet tanított a Debreceni Ady Endre Gimnázium első végzős osztályának, színpadi beszéd- és mozgástechnikát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata magánénekeseinek, drámajátékot a Bessenyei György Tanárképző Főiskola népzenészeinek, retorikát a KLTE pszichológus hallgatóinak. Nyaranta magyarságismereti táborokat szervezett és vezetett külhoni magyar fiataloknak.
1996 óta tanította a Magyar Rádió munkatársait (Debrecenben), 2013 óta pedig az MTVA kötelékében folytatta beszédtanári tevékenységét.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között 1994-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is kiérdemelte.
„Kiegyensúlyozott, barátságos, segítőkész személyisége, szakmai tudása nekünk és tanítványainak is hiányozni fog” – olvasható a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány méltatásában.
