Jude Law válaszol a kérdéseitekre a focidrukkerség stresszéről, a jóképűséggel kapcsolatos kérdésekről és arról, hogy miért játszaná el Dickie Greenleafet 50 évesen.
Miért hívtak a paparazzik „Celebrity Dave”-nek?
Nem tudtam, hogy a paparazzik így hívnak! Ha igen, talán azért, mert az útlevelemben a nevem David Jude, nem Jude David. Senki sem hívott még Davidnek, a szüleim is Judenak szólítottak. Ez csak egy furcsaság volt a részükről.
Nemrégiben azt nyilatkoztad, hogy „Soha nem éreztem, hogy igazán kihasználtam volna a jóképűségemet.
Fiatalon inkább ellene játszottam, most meg, hogy már kicsit megereszkedtem és kopaszodom, azt kívánom, bárcsak jobban kihasználtam volna. Csak vicceltél, igaz? Úgy érzem, egy kicsit félreérthettek. Amit mondani akartam, hogy a húszas éveimben nagyon tudatosan arra törekedtem, hogy komolyan vegyenek, és ne csak jóképű szerepekben szerepeljek. Most már, hogy nem ilyen szerepeket kapok, visszatekintve azt kérdezem magamtól: „Mit gondoltam akkor?” De megértem, ha egy 22 éves srác széles karriert szeretne.
Anyám, Wendy Parke, emlékszik rád a National Youth Music Theatre-ből. Jövő hónapban lesz 94 éves, és üdvözöl. Milyen szerepet játszott a NYMT a karrieredben?
Emlékszem Wendyre, boldog születésnapot neki! Nagyon kedves emlékeim vannak arról az időszakról, amikor 13 és 17 éves korom között a NYMT-ben voltam. Nagyon meghatározó volt, sokféle emberrel találkoztam először.
A VIII. Henrik szerepében való átalakulásod egészen más volt, mint amit eddig láttunk tőled. Mi volt a legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívás a mozgás és a testalkat hiteles ábrázolása volt. VIII. Henrik ruhái hatalmasak voltak, hogy bemutassák a gazdagságát. Megpróbáltam testsúlyt növelni, különösen a felsőtestemen. Nem használtam protézist, mert nem akartam műanyag borítás alatt lenni, a szakáll is az enyém volt.
Az „AI: Mesterséges Intelligencia” az egyik legszomorúbb film, amit láttam. Milyen volt Gigolo Joe szerepét játszani, és ugyanúgy megérintett téged is a film vége, mint engem?
Fantasztikus élmény volt Steven Spielberg keze alatt dolgozni. A film érzelmi mélysége, különösen a robot öntudatra ébredése, nagyon megindító volt számomra is.
Eladtam neked egy üveg pezsgőt a Radiohead oxfordi koncertjén 2001-ben, és bőkezű borravalót hagytál. Mindig is szeretted a Radioheadet?
Mindig imádtam a Radioheadet. Az egyik legtehetségesebb zenekar, rendszeresen hallgatom őket. Ha Thom Yorke és a banda bármire felkérne, megtisztelve érezném magam.
Volt valaha kísérteties élményed?
Soha nem láttam szellemet, és nehezen hiszek olyasmiben, amit még nem tapasztaltam meg, de nyitott vagyok mások történeteire.
Mi stresszesebb: színpadon játszani vagy a Spursnek szurkolni?
Egyértelműen a Spursnek szurkolni! A színpadon van némi kontrollom, de a Spursnél semmi.
Melyik szerep formált meg legjobban az életben?
Az emberek különböző nézőpontjainak megértése mindig szélesebb perspektívát adott az életről. Minden karakter, akit játszottam, hagyott valamilyen nyomot bennem.
Mikor voltál a legboldogabb a karriered során?
Valószínűleg most. Nagyobb rálátásom van arra, ki vagyok és mit szeretnék elérni. Érdekelne, hogy eljátsszam Dickie Greenleafet 50 évesen, ha még élne a Ripleyben.
Nem unod már a „Hey Jude”-ot?
Egyáltalán nem. Imádom ezt a dalt. Anyám szerette nagyon, így mindig rá emlékeztet. Örülök, hogy van hozzá bármilyen kapcsolatom.
(A cikk a The Guardian kérdései és válaszai alapján készült)
