Élményolvasó – Orhan Pamuk: A naiv és szentimentális regényíró
Megvallom, nem különösebben érdekel az írók élete, ám különösen érdekel néhány író élete (Jack Londontól A sárga sátán a piálásról például fenomenális önarckép); hasonlóképpen vagyok a regényírók elgondolásaival a regényírásról: van, amelyiket élvezem, különösen Kundera Függöny, illetve A regény művészete való kedvemre meg Tolsztojtól a Mi a művészet?, de E.M. Forster klasszikusa, A regény aspektusai is izgalmas vállalkozás.
És akkor itt van ez a vékony kötet, egyetemi előadások sorozata a regényről a Nobel-díjas török Orhan Pamuk tiszta, világos, intelligens stílusában, kitárulkozás az alkotás dilemmáival, egyszersmind egy szenvedélyes olvasó vallomása a regényírásról – merthogy aligha van komoly írás komoly olvasás nélkül, elvétve csak.
Pamuk – kinek a világirodalom egyik legnagyszerűbb vallomásos városrajzát köszönhetjük szeretett Isztambuljáról – körüljárja a regényalkotás folyamatát, a főhősök születését, a cselekmény formálását, és legfőképpen beszél arról a tőkesúlyról, amit a regény középpontjának, azaz szervezőelvének, őserejének tart.
Azért otthonos ez az elmélkedés, mert szerzője a nagy művészek egyik nagy erényét csillantja lapjain, az egyszerűséget, mely lényeglátással párosul. Nem tudomány ez, hanem irodalom az irodalomról.
Pamukról röviden:
Orhan Pamuk török író, a kortárs világirodalom egyik legjelentősebb alakja, 2006-ban Nobel-díjat kapott irodalmi munkásságáért. 1952-ben született Isztambulban, amely város gyakran visszatérő helyszín műveiben.
Pamuk stílusát a keleti és nyugati kultúrák találkozása, valamint a modern és hagyományos értékek közötti feszültség jellemzi. Leghíresebb regényei közé tartozik Hó, A fehér kastély, Az új élet, valamint Az ártatlanság múzeuma.
Művei mély filozófiai, politikai és történelmi rétegeket tárnak fel, gyakran foglalkoznak az identitás és a kulturális sokszínűség kérdéseivel. Pamuk a török társadalom kritikusa is, több alkalommal politikai támadások célpontjává vált, főként a török történelem kényes kérdéseinek feldolgozása miatt.
