Derek Boshier, a munkásosztályból származó művész, aki a pop art mozgalom kulcsfontosságú alakja volt, és együttműködött többek között a Clash zenekarral és David Bowie-val, 87 éves korában elhunyt.
A Portsmouth-ban született művész 1959 és 1962 között tanult a londoni Royal College of Art-on, ahol David Hockney mellett tanult. Pauline Botyval és Peter Blake-kel együtt szerepelt Ken Russell 1962-es, a pop art mozgalomról szóló filmjében, a Pop Goes the Easel-ben.
Boshier csütörtökön „békésen, otthonában” hunyt el Los Angelesben, jelentette a művész szóvivője. „Derek Boshier kétségtelenül segített a pop art mozgalom kialakításában és meghatározásában Londonban és az USA-ban” – mondta. „Az elmúlt 60 év népszerű kultúrájáról szóló megfigyelései és kommentárjai a világ legnagyobb múzeumaiban és galériáiban láthatók. Nagyon fog hiányozni.”
A Royal College-ban szerzett képzése után Boshier a Central School of Art and Design-ben tanított, ahol egyik tanítványa John Mellor volt, később Joe Strummer néven a Clash frontembere. Ez vezetett ahhoz, hogy Boshier megtervezte a Clash második daloskönyvét, amely rajzokat és festményeket tartalmazott, és az 1978-as Give ‘Em Enough Rope albummal együtt jelent meg.
Egy másik zenei kapcsolat David Bowie-val alakult ki, akihez Boshier a berlini trilógia harmadik albumának, a Lodger-nek a borítóját készítette el. Kapcsolatuk a Hayward Galériában 1979-ben rendezett Lives kiállítás után kezdődött.
Boshier kurátorként vett részt ezen a kiállításon, amelyen 30 művész szerepelt, és botrányt keltett, mert olyan újságrajzolókat is bevont, mint Gerald Scarfe és Posy Simmonds.
A művész szerint a Lives célja az volt, hogy a művészetet elérhetővé és relevánssá tegye az emberek számára. Olyan munkákat mutattak be, mint például Conrad Atkinson úttörő videóművészete, amelyeket a Tate nem tudott megvásárolni a 1970-es évek végének szigorú és konzervatív beszerzési politikája miatt.
A The Guardian szerint Boshier kiállítása egyszerűen azt jelezte, hogy „a vizuális kommunikáció már nem egy szűk szakmai kisebbség kiváltsága”, de a Művészeti Tanács arra kérte a művészeket, hogy távolítsák el azokat a műveket, amelyeket túl kockázatosnak ítéltek.
Bowie azonban kíváncsi lett, és egy több évtizedes barátság alakult ki közöttük. Röviddel 2016-os halála előtt Bowie személyes, kézzel írt levelet küldött Boshiernek, amelyben méltatta Boshier frissen befejezett művészeti könyvét, és azt írta, hogy munkája „generációkon átívelő hatással van”.
2022-ben Boshier azt mondta, hogy művészetére és életére a „legerősebb hatást” a munkásosztálybeli gyökerei gyakorolták. „Sokat tanultam ebből, és büszke vagyok arra, hogy munkásosztálybeli vagyok” – mondta.
(A hírt a The Guardian közölte)
