Norman Spencer, aki az 1940-es és 50-es évek néhány legelismertebb brit filmjén dolgozott, 110 éves korában elhunyt.
Spencer producerként, forgatókönyvíróként, látványtervezőként és színészként tevékenykedett, leggyakrabban régi alkotótársával, David Leannel. 1942-ben találkoztak, majd együtt dolgoztak olyan filmeken, mint a Blithe Spirit, a Great Expectations, a Híd a Kwai folyón és az Arábiai Lawrence.
Emellett Spencer asszisztens producerként működött közre Joseph L. Mankiewicz 1959-es filmjében, a Hirtelen, tavaly nyáron, amelyben Elizabeth Taylor, Montgomery Clift és Katharine Hepburn játszottak.
Producerként dolgozott az 1971-es klasszikus autós üldözéses filmen, a Vanishing Point-on, valamint Richard Attenborough apartheid-drámáján, a Cry Freedom-on (1987), amelyben Denzel Washington szerepelt.
A hírt az Európai Szupercentenáriumi Szervezet jelentette be, amely szerint Spencer augusztus 16-án halt meg Wimbledonban, három nappal a születésnapja után. Úgy vélték, hogy ő volt London legidősebb embere, és az Egyesült Királyság második legidősebb férfija. Az Egyesült Királyság és a világ legidősebb férfija a 112 éves John Tinniswood, aki abban az évben született, amikor elsüllyedt a Titanic.
Spencer első filmes munkája harmadasszisztensként volt David Lean debütáló filmjén, a In Which We Serve-en (1942), amelyben egy kis szerepben tisztként is feltűnt. Két évvel később, Lean, Noël Coward, Anthony Havelock-Allan producer és Ronald Neame filmrendező társaságában megalapította a Cineguild Productions-t, amely a háború utáni brit filmek klasszikusainak sokaságát készítette.
Az Arábiai Lawrence-ben Spencer feladatai közé tartozott a marokkói királyi családdal való kapcsolattartás, beleértve II. Hassan királyt, valamint 800 teve és lovasa, illetve 600 gyalogos statiszta koordinálása az epikus csatajelenetekhez.
Spencer elmondása szerint Lean-nel akkor lettek jó barátok, amikor közös mozizásokat kezdtek szervezni feleségeikkel. Spencer 1943-ban vette feleségül Barbara Sheppardot, és két gyermekük született.
A Guardiannek visszaemlékezve elmesélte, milyen karizmatikus volt barátja és kollégája: „David annyira jóképű volt” – mondta. „Óriási nőcsábász: tudomásom szerint majdnem 1000 nője volt. Amikor a Hobson választása (1954) című filmet forgattuk az utcákon, az emberek azt kérdezték: ‘Ki az a jóképű színész?’ Mondanom kellett: ‘Ő nem a főszereplő, hanem a rendező.’”
(A hírt a brit The Guardian című lap közölte)
