Csabai Máté kulturális újságírót látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában.
A beszélgetésben többek között szó esik arról, hogy gyávák-e a kritikusok, arról, hogy mikor változott meg a zenetörténet, és arról is, hogy mi a nagy siker és a nagy bukás Magyarországon.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Csabai Máté így látja a magyarországi zenekritika helyzetét:
„Az egy faramuci helyzet, hogy a zenetudósok, akik akár zenekritikusok is lehetnének, vagy akik zenekritikára hajlandók lennének, ugyanabból az intézményből jönnek ki, mint a zenészek, a Zeneakadémiáról. Azok, akikről kritikát kéne írniuk, ott ültek velük, ha nem is egy iskolapadban, de egy osztályteremben vagy egy egyetemen, így aztán elmaradnak azok az igazán őszinte kritikák.”
A kritikus általános szerepéről pedig így vélekedik:
„Láttad a Birdman című filmet? Abban volt egy kritikus, egy igazi szemétláda, egy New York Times szakíró és egy bárban a Birdman, akit Michael Keaton alakított, konfrontálta is egy kicsit részegen, hogy te csak itt ülsz és semmi tétje nincs annak, amit csinálsz, mert én vagyok az, aki kiteszem a lelkemet a színpadon. Te pedig csak megírod az ötezer karakteres kritikát itt a kocsmában, leadod és mész tovább az életbe. Mindez egy kicsit fésületlenebbül mondta el a filmben, de ezt én megjegyeztem. Ha valaki kiteszi a szívét-lelkét, nem ugyanazt az elbírálást érdemli.”
A beszélgetés többi részét nézd meg a fenti videóban.
A korábbi beszélgetések gyűjteménye
