A Tóth Barnabás rendezésében készült Mesterjátszma kapta a legjobb játékfilm díját a 18. Vukovár Filmfesztiválon – közölte a Nemzeti Filmintézet szerdán.
Tóth Barnabás legutóbbi rendezése Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációjaként, Hajduk Károly, Váradi Gergely és Varga-Járó Sára főszereplésével a filmintézet támogatásával készült.
A Mesterjátszma történetében Márta és István az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni Magyarországot 1956 novemberében. A fiatal pár mellett az egyház felbecsülhetetlen értékű ereklyéi is a nyugati határ felé tartanak, ezek útját a hatalom emberei kínzással próbálják kiszedni a katolikus papból. A szereplők történetei a vonaton egy mindent eldöntő sakkjátszmán keresztezik egymást.
A pszichothriller írója Tóth Barnabás és Fonyódi Tibor, producere Szurmay János, Szabó Máté, Ruzsinszki Ádám és Nikolits György. Az operatőr Másik Szőke András, a vágó Szalai Károly, a zeneszerző Keresztes Gábor.
A Mesterjátszma az Origo Film Group Zrt. támogatásával, az Innoplay produkciójában és Romwalter Judit koproducer jóvoltából a Sparks Camera and Lighting koprodukciójában készült.
A Duna menti országok legújabb filmjeit szemléző horvátországi esemény zsűrije indoklásában méltatta a Mesterjátszma sokrétűségét, mesteri rendezői látásmódját és a kiváló színészi alakításokat.
Tóth Barnabás filmje hamarosan a pármai fesztivál díjaiért is versenybe száll.
A rendezővel tavaly év végén készítettünk interjút:
Őrületes sakkjátszma egy disszidensekkel teli ’56-os vonaton, a nézők szerint ez a legjobb magyar film idén – beszélgetés Tóth Barnabás rendezővel
A Covid járvány ideje alatt készült a film. Milyen nehézségeket jelentett ez nektek?
Szörnyű volt, minden reggel kötelezően az összes stábtagot tesztelték, és ez egy száz feletti létszámot jelentett. Ha valamelyik szöveges színész kiesett volna két hétre, akkor az egész forgatás összeomlik. Huszonöt napunk volt, és mindenből kicsúsztunk volna, ha ez megtörténik. Lelkileg nyomasztott minket, hogy a maszk miatt, amit a színészeken kívül mindenki viselt, állandóan csak szemeket láttunk, de egész arcokat nem. Így nem tudtuk leolvasni az arcokról, hogy pontosan mit érez a másik, olyan is volt, hogy amikor egy alkalommal öten-hatan közösen néztük a film egyik képét és elemeztük, nem lehetett eldönteni, hogy éppen ki beszél. Van egy lassú, alattomos és lélekölő ereje ennek a maszknak, és ez alól a hatás alól nem tudtunk kibújni.
