A neves spanyol rendező, Pedro Almodóvar felszólalt az eutanázia világszintű legalizálása mellett – írta a The Guardian.
Almodóvar az első angol nyelvű filmje, The Room Next Door (A szomszéd szoba) világpremierje előtt beszélt erről. A film főszereplője Tilda Swinton, aki egy rákos újságírót alakít, aki úgy dönt, hogy véget vet az életének, és megkéri egy régi barátját (Julianne Moore), hogy segítsen neki ebben.
„Ez a film az eutanázia mellett foglal állást” – mondta a 74 éves Almodóvar a velencei filmfesztiválon tartott sajtótájékoztatón. „Tilda karakterét azért csodáljuk, mert úgy dönt, hogy megszabadul a ráktól azáltal, hogy meghozza ezt a döntést. Azt mondja: ’Ha előbb elmegyek, a rák nem fog legyőzni engem.’ Így találja meg a módját, hogy elérje célját barátja segítségével, de úgy kell viselkedniük, mintha bűnözők lennének.”
Spanyolország 2021-ben legalizálta az eutanáziát, és jelenleg 11 országban legális bármilyen formája az asszisztált halálnak. Az Egyesült Királyságban az asszisztált öngyilkosság akár 14 év börtönbüntetéssel is sújtható, míg az eutanáziát emberölésnek vagy gyilkosságnak tekintik, amelynek maximális büntetése életfogytig tartó börtön.
„Világszerte lehetőséget kellene biztosítani az eutanáziára” – mondta Almodóvar. „Szabályozni kellene, és az orvosoknak engedélyezni kellene, hogy segítsenek a betegeiken.”
A rendező hozzátette, hogy a film emlékeztetőként is szolgálhat azok számára, akik szemet hunynak a klímaválság felett.
„Fel kell hagynunk a veszély tagadásával” – mondta Almodóvar. „A bolygó veszélyben van. A klímaváltozás nem elhanyagolható; sokkal nagyobb figyelmet kell rá fordítanunk.”
Mindazonáltal a rendező igyekszik „optimista maradni”, mert ez „a legjobb módja az ellenállásnak”.
Swinton, aki korábban Almodóvárral dolgozott együtt a The Human Voice című 40 perces lockdown-rövidfilmben, azt mondta, hogy nem fél a haláltól.
„Személy szerint nem félek a haláltól, és soha nem féltem” – mondta. „Tudom, hogy megállunk… Tudom, hogy jön, érzem és látom is közeledni. Támogatom a barátaimat, amikor átlépnek, mondjuk így.”
„Úgy gondolom, hogy az elfogadáshoz vezető út hosszú lehet egyesek számára, valamilyen okból és bizonyos tapasztalatok miatt az életemben ez elég korán eljött.”
„Ennek a filmnek egyik ábrázolt témája az önrendelkezés, valaki, aki úgy dönt, hogy az életét és a halálát saját kezébe veszi. Ez a film számomra a győzelemről szól” – folytatta, hozzátéve, hogy „hisz az evolúció elkerülhetetlenségében, bárhová is vezessen minket”.
A filmben Moore karaktere Swinton karakterének elhunyt anyját helyettesíti, és a színésznő szerint az anya-lánya kapcsolat „egy utazás, egy kaland, amely mindig fenntart és összekapcsol minket”.
Moore elmondta, hogy régóta vonzotta Almodóvar munkáinak életereje. „Pedro filmjeiben olyan hatalmas életerő van, és erre mindannyian reagálunk. Szinte olyan, mintha mindenki szívverését hallanánk ezekben a filmekben.”
Dicsérte, hogy Almodóvar „olyannyira szokatlan” módon bánik a két idősebb nő közötti barátsággal, méltósággal és súllyal. Mielőtt a rendezővel dolgozott volna, azt hitte, hogy munkájának van valami „veleszületetten spanyol” jellege – nem pedig egyedi esztétikája.
Ezt azután korrigálta, hogy először lépett be Almodóvar lakásába, és „látta, hogy minden filmje életre kel ott! ’Ó, Istenem, minden itt van!’ Csak úgy vibrált az élettel és az emberséggel.”
Swinton elmondta, hogy először Derek Jarman társaságában látta Almodóvar kiemelkedő filmjét, a Women on the Edge of a Nervous Breakdown (Nők az idegösszeomlás szélén) című filmet 1988-ban, akivel akkoriban együtt élt és dolgozott.
„Mindannyian azonnal azt mondtuk: ’Van egy unokatestvérünk Madridban, és integetünk neked!’”
„Pedro mindig a középpontban volt. Mindig egy hatalmas kulturális mozgalom arca volt. Csodáltuk, és tápláltuk belőle magunkat.”
Swinton felidézte, hogy óvatosan közelítette meg a rendezőt egy partin, és azt javasolta, hogy dolgozzanak együtt. „Megtanulok spanyolul neked” – emlékezett vissza, amikor ezt mondta. „Eljátszom neked egy néma szerepet – nem érdekel.”
„Amikor beléptem az ő világába, miután volt lehetőségem megismerni ennek a térnek a szókincsét, az az egyik legnagyobb kiváltság az életemben.”
A Room Next Door Almodóvar 25. filmje, és a 2021-es Parallel Mothers (Párhuzamos anyák) című film folytatása, amely szintén Velencében debütált, és elnyerte a fesztivál legjobb színésznő díját Penélope Cruz számára, aki Almodóvar leggyakrabban szereplő munkatársa.
Az új film hétfő este mutatkozott be, és októberben a New York-i filmfesztiválon is vetítik, majd az év későbbi részében várhatóan a díjszezonra barátságos megjelenési dátumot kap.
