A szürrealisztikus epizódok sorával Luis Buñuel azt sugallja, hogy a szabadság és elnyomás kettőssége, ami az emberiség egész történelmét meghatározta, már csak emlék.
Egy anakronisztikus világ jött létre, amelyben néhány szobor, emlékmű ugyan még a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemét hirdeti, de valójában az már sehol sem található.
Különféle, logikailag össze nem kapcsolódó szatirikus, abszurd jelenetekből áll a film. A tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrületek, apró, oda nem illő részletek, egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.
A zseniális Buñuel utolsó előtti filmje.
Az 1974-ben készült 107 perces francia film rendezője és egyben társ-forgatókönyvírója Luis Buñuel volt. A főbb szerepeket Adriana Asti, Julien Bertheau, Monica Vitti és Michel Piccoli alakítják.
A szabadság fantomja című filmet ma este, azaz augusztus 18-án láthatjátok a Duna Televízió csatornáján 22 óra 30 perces kezdettel.
Ha szeretnél a legfrissebb ma esti filmajánlónkról értesülni, akkor mentsd el ezt a linket, ezen mindent megtalálsz: https://librarius.hu/tag/film-ma-estere/. A legtöbb ajánlott filmünk megnézhető az interneten is, tehát ezen a linken valójában egy egész nagy filmtárat találsz.
Luis Buñuel filmművészetének rövid története:
Luis Buñuel (1900–1983) spanyol rendező a filmművészet egyik legnagyobb alakja, aki mély nyomot hagyott az avantgárd és a szürrealizmus világában. Karrierje a 1920-as években kezdődött, amikor Salvador Dalíval együtt készítette el első filmjét, az Un chien andalou-t (Andalúziai kutya, 1929). Ez a rövidfilm szürrealista mesterművé vált, amely a valóság és az álom közötti határokat elmosva sokkolta a közönséget, és megalapozta Buñuel hírnevét.
Buñuel későbbi munkássága során olyan filmeket készített, amelyek radikális és gyakran provokatív témákat dolgoztak fel, mint a vallás, a társadalmi képmutatás és a burzsoázia kritikája. Ezek közé tartozik a Las Hurdes (Föld, kenyér nélkül, 1933), amely a spanyol vidék nyomoráról szól, valamint a Los olvidados (Az elfeledettek, 1950), amely a mexikói szegénység kemény kritikája.
A ’60-as és ’70-es években Buñuel több, mára már klasszikusnak számító filmet rendezett, mint például a Viridiana (1961), amely a katolikus egyház képmutatását támadja, és amelyet Spanyolországban betiltottak, illetve a Le charme discret de la bourgeoisie (A burzsoázia diszkrét bája, 1972), amely a polgári társadalom abszurditását mutatja be.
Buñuel munkásságát a szürrealizmus és az abszurd iránti elkötelezettsége, valamint a hagyományos társadalmi normák elleni lázadása jellemzi. Filmjei ma is jelentős hatással vannak a filmművészetre, és az avantgárd irányzatok egyik legfontosabb képviselőjeként tartják számon.
