Élményolvasó – J. D. Vance: Vidéki ballada az amerikai álomról
Emlékszem, még évekkel ezelőtt ajánlotta nagy lelkesedéssel ezt a könyvet Sztankóczy Andris barátom, mint az amerikai fehér munkásosztály süllyedésének nagy empátiával, ám semmiképpen sem romantikus megengedéssel, inkább kíméletlen őszinteséggel megírt krónikáját.
Akkor eltettem a fejembe az amerikai sikerkönyvvé/filmmé lett Hillbilly Elegy baráti ajánlását, hogy majd egyszer előveszem, s nyilván Donald Trump alelnökjelölésekor kaptam fel megint a fejem: hiszen ő az a hegyvidéki tahóból (vidám öndefiníció) a Yale-en végzett érdekes ember, J. D. Vance, aki Trump-kritikusból Donald-rajongó lett! Nosza, akkor pótoljuk.
Jól tettem, tényleg roppant érdekes, jó stílusú, szellemes és őszinte történet, életmese, családrajz, karrierleírás, memoár. JD gyermekkora az amerikai vesztesek tájain játszódik, Appalache-hegység, Kentucky pusztuló hegyvidéki városkái, Ohio rozsdaövezetté válása, a fehér munkásosztály lezüllése a hagyományos ipar megszűnésével, munkanélküliség, pia, drogok, iskolakerülés, válások tömkelege.
Eközben azonban a szerző belekapaszkodik e hegyvidéki népség pozitívumaiba is: szívósság, büszkeség, önérzet, szolidaritás, nagycsaládi kötelékek. E kettősség szorításában nő fel egy értelmes, de csóró kissrác, akit nagyszülei nevelnek elsősorban, kik az iskolázatlan bölcsesség és józan ész igazi példái.
JD nem farag könnyező, álszent mártírsztorit, tartja a szeretetteljes távolságot a hiteles nézőpont érdekében – önmagától is. Mindebből pedig szívszorító, mégis energiával és reménnyel teli szociográfia és regényes önéletírás születik, az amerikai álom meglétéről és elvesztéséről egyszerre.
Eközben pedig megérthetjük azt is, mi távolította el ezeket a magukra hagyott társadalmi rétegeket hagyományos pártjuktól, a Demokratáktól.
De JD története azért mégiscsak egy nem mindennapi kitörés megrázó, humoros, okosan megírt története, egy letűnt világ körvonalai előtt.
