1928. augusztus 6-án született Andy Warhol (eredeti nevén Andrew Warhola), minden idők legdrágább amerikai festményének megalkotója, aki csillogó celebpartikat rendezett, műalkotássá tett egy leveskonzervet, és elmosta a művészet, az üzlet és a popkultúra közti határokat. A hatvanas-hetvenes évek New Yorkjának egyik legellentmondásosabb alakja rettegett a fél világtól, mégis fenekestül felforgatta azt.
Warhol élete és munkássága nemcsak a művészvilágra volt óriási hatással, hanem a tágabb értelemben vett társadalmi és kulturális környezetére is. Képzőművészként, üzletemberként, performansz-művészként, dizájnerként, filmrendezőként, sőt, még korai drag queenként is bevéste magát a történelembe. A személyisége tele volt ellentmondásokkal és az élete sok drámai fordulatot vett, a munkássága azonban máig velünk él. Az alábbi néhány példa jól tükrözi, hogyan ível át korokon és határokon Warhol zsenialitása, mitől lett ikon és hogyan épített márkát saját magából.
Megalapozta a TikTok-sztárkultuszt
„A jövőben mindenkinek jut tizenöt perc hírnév” – jósolta Warhol a hatvanas évek végén, az internet berobbanásával pedig mindenki számára egyértelművé vált, hogy mennyire igaza volt, bár a TikTok korában ez már inkább 15 másodpercre csökkent. Pop-art stílusú celebportréival új szintre emelte a hírességekért való rajongást, akikre egyúttal termékekként is tekintett. Olyan ikonikus alakokat örökített meg, mint Elvis Presley, Jackie Kennedy vagy Elizabeth Taylor, a híres Marilyn Monroe-portréja pedig néhány éve rekordáron, 195 millió dollárért kelt el egy New York-i aukción. Ezzel minden idők legdrágább, amerikai alkotótól származó művévé vált.
Művészi szintre emelte a hétköznapit
Mielőtt képzőművészeti pályára lépett volna, sikeres reklámgrafikusként dolgozott többet között a Glamour magazinnak, ahol különleges cipőillusztrációkat készített. Későbbi műveiben is fontos szerepet kaptak a fogyasztási cikkek – például az ikonikus Campbell’s leveskonzervek, a Coca-Cola vagy az Absolut vodka üvege, melyet szinte fetisizált és a tartalmát parfümként is előszeretettel használta –, amelyekkel a popkultúrát a művészet részévé tette. Andy Warhol az első ikon volt, aki a hétköznapi márkákat a művészet közegébe emelte, de ezzel együtt a mindennapi tárgyak felhasználásával és átalakításával a művészetet is nagyobb tömegekhez juttatta el, forradalmasítva ezzel a reklámipart és a művészeti kollaborációkat is. Szinte ünnepelte a pénzt, egyik híres mondása szerint „az üzletben jónak lenni a leglenyűgözőbb fajta művészet.” Egy időben a hétköznapjait is szinte mániákusan dokumentálta egyfajta performansz-jelleggel: állandóan diktafont hordott magánál, amit a feleségének nevezett, és „időkapszulákat” készített, azaz időnként egy dobozba söpörte az íróasztala tartalmát. Ezekben többek között számlákat, partikon készült Polaroid-fotókat, pornómagazinokat, sőt, még egy szelet tortát is találtak. Kedvelt fotótémái közé tartoztak a közterületi padok is, ahol a városi emberek pihenhetnek, találkozhatnak és beszélgethetnek – épp ezért Warholnál intim, bensőséges helyszínekként jelennek meg ezek a banális bútordarabok. A hétköznapi apróságok dokumentálása a mai közösségi médiától sem áll messze, gondoljunk csak az Instagram-sztorikra és a spontán BeReal-pillanatképekre, amik szintén a mindennapjainkba engednek betekintést.
„Influenszer”-együttműködéseket indított
A hatvanas-hetvenes években csillogó sztárok, bohém hírességek és művészikonok fordultak meg Warhol Factory nevű ikonikus stúdió-klubjában, amely egyszerre szolgált műteremként és szórakozóhelyként. De ezen a helyen bulizott a teljes LMBTQ+-közösség is, akik elfogadásra találtak egy olyan korban, amikor a deviánsnak ítélt szexuális gyakorlatokat kemény büntetésekkel sújtották az Egyesült Államokban. A visszajáró vendégek közül sokan a Warhol-életmű részei lettek, és már a saját korukban Warhol-szupersztárokként emlegették őket. A kölcsönösen előnyös kapcsolatok ápolásával a felek ráirányították a sajtó és a márkák figyelmét egymás munkásságára, tehát hasonlóan működtek együtt, mint a mai influenszerek. Edie Sedgwick például annak köszönhetően vált a hatvanas évek egyik legnépszerűbb modelljévé, hogy Warhol a Factory „hercegnőjévé” koronázta őt, és kedvenc múzsájaként számos filmjében szerepeltette.
Változatos perszónákat alkotott magának
Egy gyerekkori betegség miatt Andy Warhol sosem tudott igazán megbarátkozni a külsejével: foltos volt a bőre, kihullott a haja, és egész életében önértékelési problémákkal küzdött. A szépséghibáit azonban az előnyére fordította, és külsejét is a művészi önkifejezés tárgyává tette. Különböző perszónákat hozott létre magának, ezüstszőke parókát hordott, és gyakran előfordult, hogy a partikon nőnek öltözve, feltűnő sminkben jelent meg. Az interjúkban előszeretettel hazudott a származásáról, a születési helyéről és az életkoráról; még azt se nagyon vallotta be, hogy homoszexuális.
Munkába fojtotta a halálfélelmét
Warhol köztudottan rettegett a betegségektől, a kórházaktól és a haláltól, ráadásul abban a korban élt, amikor világszerte tombolt az AIDS, és rengeteg tévhit keringett az új betegséggel kapcsolatban. A rémület és bizonytalanság miatt még csak nem is akart egy légtérbe kerülni olyanokkal, akik fertőzöttek lehettek, de például a kristályokkal való gyógyításnak hitelt adott. 1968. június 3-án műtermében egy harcos feminista, Valeria Solanas háromszor rálőtt. Életét megmentették, de sokáig lábadozott, a sokkot pedig a munkáiban fejezte ki: innentől kezdve gyakran ábrázolt koponyákat, fegyvereket, és szinte mániákusan dokumentálta a mindennapjait. Halálát végül egy váratlan szívmegállás okozta, ami egy évekig halogatott epehólyagműtét után érte el, 1987. február 22-én.
+1 Édesanyjával részben magyarul beszélt
Andy Warhol az édesanyjával élt egészen annak 1972-ben bekövetkezett haláláig, akivel sajátos szlovák-magyar keveréknyelven beszéltek. Julia Warhola ugyanis férjével együtt ruszin, azon belül is lemkó származású volt, és az Osztrák-Magyar Monarchia területén található Mezőlaborból vándoroltak ki Amerikába. Bár Warhol már itt született, édesanyja sosem tanult meg teljesen angolul, így mindig saját anyanyelvén kommunikált a fiával.
