Háború
Pont úgy, mint sokan mások, én is szívesen nézem a felhők játékát és fényképezem is, ha lehetőségem adódik rá. (Felhők a Medves-fennsík fölött)
Az itt látható kép némi utómunkával (részleges torzítás és tükrözés) kapta meg végleges formáját.
Az egyik visszatérő álmom, hogy miközben az éjszakai csillagos égboltot figyelem, nagyon magasan kivilágított repülőgépek érkeznek a látómezőmbe jobb- és baloldalról, majd, legnagyobb elképedésemre lőni kezdik egymást.
Néhány perc múlva óriási csattanással érkeznek az első szétszakadt alkatrészek, szilánkjaira hullva landolnak körülöttem a felperzselt mezőn. Ekkor erősen zaklatott állapotban felriadok, kapkodva veszem a levegőt.
Szinte észrevétlenül lett újra az egyik leggyakoribb szó mindennapjainkban a háború. Persze ezen sokan és sokat dolgoztak és dolgoznak ma is és minden nap, és bármennyire is szeretnénk, nem tudunk elbújni előlük, pont úgy érkeznek, mint álmaimban a magatehetetlenül földhöz csapódó repülővázak, bennük az odaképzelt pilóták holttesteivel.
