Azt hittem, kihalunk. Most a népművelőkre gondolok. Nyomult a tévé, jött a videó meg a bárhol nézhető, hallgatható kütyük serege, majd a félrendszerváltás után a pénzhajsza, fogyasztási téboly, ami megette a heti százhatvannyolc órát, a tanulásra, szórakozásra, azaz a rekreációra, a testi-lelki feltámadásra szánt szabadidőt.
Népművelő társaim még egy ideig próbálkoztak, erőlködtek, felültek a divatok – gyakran kisikló – vonatára, vagy megtanulták a gazdasági reklámot, marketinget, hogy az emberismeretben meg a kultúra eladásában szerzett tudásukat gyogyóhatású készítmények forgalmazásában kamatoztassák. Közülük néhányan, kedves harcostársaim pedig, mint Beke Pál, Varga Tamás, Balipap Ferenc és mások legyintettek Madáchra, meg a küzdve küzdésre, az egész reménytelen népnevelhetetlenségi próbálkozásra, és kihaltak, mint a dinoszauruszok, amikor becsapódott az internet meteoritja.
(Jellemző, hogy mikor találkozom egykori Kassák klubos őskövület-társaimmal, kik között én vagyok a legősibb, már szó sem esik klubról, programokról, kulturális akciókról, amelyek ideáljaiban, ideáljaival évekig éltünk.)
No, de most mégis, mindenek ellenére dicsérni jöttem szakmánkat, nem temetni.
Ugyanis, úgy néz ki: feltámadunk.
Álmodozom? Szokásos lírai lila felhőimben rugdalózom reményteli csecsemőként?
Momentán nem. Látom a jövőt.
(Sokszor láttam, igaz, és mire eljött, már a negyvenes nők is lebácsiztak, de legalább eljött.)
Röviden szólva, hogy ne raboljam az időmet, a népművelőket, szabadidő-szervezőket ismét piedesztálra fogja állítani a mesterséges intelligencia, amit én csak MESI-nek hívok, nem MI-nek, és ezt a becézést majd a Petepite című komédiámból megértik, ha bemutatják. (Naná, hogy bemutatják!)
Tény: a MESI hamarosan el fogja venni az emberiség nagyobb felének a munkáját. (Nem a kenyerét, de erről majd lejjebb.) Tény: nem igaz, hogy annyi új foglalkozás nő ki a földből, hogy a MESI miatt munkanélkülivé válók mind új szakmákban kereshetik majd meg betevő falatjaikat. Tény: a MESI-vel hatalmas profitot arató milliárdosok – eddigi habzsoló és kizsákmányoló reflexeik és történelmi egyenlőtlenség-hagyományaink miatt – kezdetben nem akarják majd alapjövedelemként visszaosztani a mainál sokkal nagyobb, mérhetetlen bevételük egy részét a munkájukat elvesztő milliárdoknak. És ekkor sajnos bizonyára szükségessé válik majd néhány véres felkelés meg a szokásos nyakazással járó forradalom, ha a gazdagok sokáig barmok maradnak, és az állam nem köti fel a gatyáját, hogy végre a nemzetét szolgálja, ne saját magát. Az is tény, hogy végül ráfanyalodnak az alapjövedelem biztosítására, akik a Krőzusok közül életben maradnak, és akkor a többség számára sok évezredes félállati robotlét után elkövetkezik az emberiség valódi korszaka, a szabadság birodalma (lásd még a Kánaánt Petőfitől), amelyben a homo sapiens kényszerek nélkül lehet hű önmagához, saját valódi képessége, tehetsége kibontakoztatásához.
No és itt jönnek be a képbe a népművelők, a szabadidőszervezők, az animátorok.
Mert lehet, hogy a MESI a kulturális, az oktatási, a szórakozási területen is sokat fog segíteni tanácsadásban, felvilágosításban, tájékoztatásban, és segítsen is, hiszen már ma is jelen van, de az emberi kéz érintése, a másik értő meghallgatásának – az emberi hallgatásnak – a művészete, a megértés, a bizalom, a szeretet metakommunikációja csak embertől várható szabad életünk szervezésében. És aki ezt meg fogja cselekedni az „népművelő” lesz, nevezzék majd akárhogyan.
Álmodozom? Tessenek sokáig élni és megérni, hogy nekem legyen igazam A másik verziót, amelyben a pesszimistáknak lesz igazuk – felejtsük. A végpusztulásra nem kell felkészülni.
(Mellesleg megsúgom, nem is kell olyan sokat várni, hogy a szakmám feltámadjon. Tíz-tizenöt év nem a világ! Talán még én is megélem ezt a korszakot, ha egy idióta kormányzat nem bosszant halálra.)
