Az Európai Unió Külügyi Szolgálata (EEAS) határozottan elítélte az orosz bíróság legutóbbi döntését, melyben hat év börtönbüntetést szabtak ki Jevgenyija Berkovics rendezőre és Szvetlana Petrijcsuk drámaíróra a „Finyiszt, a fénylő sólyom” című színdarabjuk miatt. A vád szerint a darab a „terrorizmus nyilvános igazolásaként” szolgált, holott valójában a terrorizmus ellen szól.
Az ítélet abszurditása jól mutatja az orosz állam növekvő ellenőrzését a kulturális intézmények felett, és az alapvető szabadságok megnyirbálására irányuló törekvéseit.
Az EEAS közleménye találóan hasonlítja a helyzetet Dosztojevszkij Raszkolnyikovjához, jelezve, hogy Berkovics és Petrijcsuk felelőssé tétele a színdarabban ábrázolt karakterek tetteiért éppoly abszurd, mintha az orosz író lenne felelős a regénybeli gyilkosságért.
Ez az ítélet nem csupán két tehetséges művész igazságtalan elítélése, hanem a művészi kifejezés szabadsága elleni támadás is. Az orosz állam ezzel a döntéssel tovább mélyíti a korlátlan tekintélyelvűségbe való süllyedését, amely már régóta jellemzi Vlagyimir Putyin elnökségét.
A bírósági határozat egy újabb példája annak, hogy a hatalom hogyan próbálja elhallgattatni azokat a hangokat, amelyek kritikával illetik az állami politikát és az Ukrajna elleni háborút.
A művészeknek joguk van a művészi kifejezés szabadságához, amelyet a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is garantál. Oroszország, mint az egyezségokmány részes állama, köteles lenne tiszteletben tartani ezt a szabadságot.
Ehelyett azonban a művészek és az alkotók folyamatos fenyegetettségben élnek, és gyakran kerülnek bíróság elé azért, mert alkotásaik a hatalom számára kényelmetlen igazságokat tárnak fel.
Az Európai Unió szolidaritást vállal azokkal az oroszokkal, akik bátran fel merik emelni a hangjukat a hatalom ellen, és akik ezért üldöztetésnek vannak kitéve. Ez a szolidaritás különösen fontos egy olyan világban, ahol az alapvető szabadságokért folytatott küzdelem mindennapos.
Az orosz művészek és aktivisták bátorsága inspirációt nyújt mindannyiunk számára, hogy ne adjuk fel a harcot a szólásszabadságért és a művészi kifejezés jogáért.
A Berkovics és Petrijcsuk elleni ítélet elleni fellépés nemcsak az ő személyes igazságtalanságukat hivatott orvosolni, hanem egy szélesebb, globális küzdelem része is a művészi szabadság és az emberi jogok védelmében.
Az orosz államnak fel kell ismernie, hogy a művészet elhallgattatása nem a terrorizmus elleni harcot szolgálja, hanem csak tovább növeli az elnyomás és a félelem légkörét, amely végső soron mindannyiunk szabadságát veszélyezteti.
