A bakanccsal erdei ösvényt taposó, vagy a tengerparton lazulós, esetleg a szaunában átszellemülten izzadós élmények közé szeretek olyan utazásokat is beiktatni, amelyek kulturálisan töltenek fel inspirációval. Olyan utak ezek, amelyek az inspiráció mellett tanítanak és lenyűgöznek.
Egy ilyen élményben volt részem idén tavasszal, amikor a feleségemmel ellátogatunk Stájerország egy különleges völgyébe, ahol a hatalmas hegycsúcsok lábainál csöndesen éli mindennapjait a világ legnagyobb kolostoros könyvtára. Élménybeszámoló Admontból.
Ausztria, kis város, nagy apátság, hatalmas könyvtár. Hófödte hegycsúcsok ölelik körbe Stájerország egyik varázslatos völgyét, ahol csendesen éli mindennapjait a város: Admont, és benne a 950 éves bencés kolostor. Évszázadok alatt az apátságban teremtődött gimnázium, könyvtár, múzeum, gyógynövénykert, fafeldolgozó, borászat, szóval szellemi és fizikai téren is aktívak a szerzetesek. Engem kifejezetten a könyvtár érdekelt és a múzeum.
Az írás és az olvasás mágiája lenyűgöző és elgondolkodtató, szülessen meg akár a szélessávú internet, érintőképernyők és klaviatúrák modern korában, vagy a hagyományos, kézzel másolós kódexek évszázadaiban. Úgy tudom, az emberiség első írásos feljegyzései talán gazdasági jellegűek voltak sok ezer évvel ezelőtt, gabona-elszámolás, vagy valami ilyesmi. Előtte barlangrajzok, utána komplex mitológiai történetek, ma pedig már… belegondolni is szédítő! Szóval, nagy utat jártunk be írás-olvasás ügyében is. No, de kanyarodjunk vissza Admonthoz!
Kétszázezer könyv gyűlt össze itt az apátságban az évszázadok alatt. Ennek kb. a harmadát állítják ki egy csodálatos teremben. Ráadásul itt csak azok kerülnek kiállításra, amik a könyvnyomtatás feltalálása után készültek.
Körbetekintettem a termen és a lélegzetem is elállt. A díszesen festett mennyezet alatt állva, és a hatalmas polcokat nézve hosszú évszázadok hangulata járt át. Régi korok szerzetesei és könyvei. Egy lassabb, tűnődőbb, meditatív élet nyomai ezek.
A kolostor könyvállományának nagy része nincs kiállítva, hanem elzárt, speciális termekben vannak. Akadémiai kutatások számára nyílnak csak meg azok az ajtók. A gyűjtemény ottani részében már vannak olyan kéziratok és könyvek, amik a könyvnyomtatás előtti időkből származnak. A legrégebbi darabok a 900-as évek környékéről vannak. Ezekből a múzeum nyilvános részében pár régebbi darabot digitalizálva, vagy üvegbúra alatt is meg lehet tekinteni.
Az ezeréves szent könyveket nézve könnyen el tudtam magam előtt képzelni, ahogy végtelen türelemmel valamelyik apát, vagy novícius a kolostorban ezeket kézzel másolta, festette, rajzolta. Csak semmi word, pdf, és hasonlók. Kezdetleges eszközök, türelem, és az idő végtelensége. Talán voltak olyanok, akik egész életükben semmi mást nem csináltak, csak írtak, és írtak, és írtak, másolták a Bibliákat, könyveket és kódexeket egymás után, napról-napra, évről-évre.
Digitalizált verzióban lehetett belelapozni a közel ezer éves Bibliába, és megtekinteni a korabeli betűformázást, vagy éppen a díszítéseket, rajzokat és illusztrációkat. Lenyűgöző volt az idő távlata, a könyvek hagyománya, és úgy általában az ember történelmi tapasztalata és kulturális öröksége. Vajon a jövő emberei, valamikor a nagyon is távoli háromezredik év környékén mi módon fognak visszatekinteni a mostani írásos lenyomatainkra? A jelenkor jegyzetei mit fognak majd mesélni rólunk az utókornak?
A könyvtár és a múzeum után csendes séta következett az apátság kertjében a magnóliák társaságában. Volt min töprengeni, volt min meditálni. Lassú léptek, ezer évek, mély gondolatok, tavaszi szellő, rügyfakadás.
Néhány igazán kellemes napot töltöttünk még itt a környéken. Nagyokat túráztunk az erdőkben, folyók mellett, hegyoldalban, völgyek mélyén, a reggeli frissességben és a délutánok békéjében. Ha tengerpartot nem is, de még amolyan jófajta izzasztó szaunát is találtunk, így aztán a kulturális utazás kibővült egyéb kellemes élményekkel is.
Steiermark gyönyörű volt, Admont lenyűgöző, a könyvtár inspiráló. Auf wiedersehen!
