DrMáriás volt a vendége Szatmári Róbert Enyhe katarzis műsorában a radiocafén. A festőművész és zenész, a Tudósok zenekar alapító-frontembere beszélt a magyar politika színvonaláról, a Magyar Péter- jelenségről, a közéleti szereplők humoráról, valamint arról is, hogy miként látja a legkisebb a világot.
„Először nem akartam megfesteni Magyar Pétert” – mondja drMáriás, amikor a műsorvezető a jelenlegi politikai viszonyok abszurditásáról kérdezi.
„Annak ellenére vagy talán épp azért, mert egy ilyen üstökösként jelent meg a kicsit mocsárszagúvá váló magyar politikai színtér fölött. Viszont, amikor elkezdett egy érdekes vagy valóban meghatározó jelenséggé válni, utánaolvastam és megfogalmazódott bennem az, hogy miként jeleníteném meg az ő szerepét ebben a társadalmi és történelmi pillanatban.”
„Ilyen fogalmakkal operálunk, mint pl. megváltó vagy messiás. Van egy negyvenéves jóképű, a frizurája ápolására sokat adó fiatal napszemüveges csávó farmerben, fehér tornacipőben és akkor ő a megváltó. Érdekes mint elgondolás, de olyan komolyan azért nem vehető”- teszi hozzá.
drMáriás a művészi ars poeticáját így foglalta össze:
„Én a legkisebb embernek képzelem vagy szeretném látni magam, aki hát egy pincerekeszben lakik és időnként kijön a napvilágra, körülnéz, hall ezt-azt, lát ezt-azt, megél ezt-azt és ebből kovácsol bizonyos véleményt, és a saját szeretetével, naivitásával, esetleg csipkelődésével megalkot egy-egy képet, amely történetként és egyfajta narrativitással működik. Tehát bizonyos értelemben abban különbözik az én festészetem más művészek alkotói attitűdjétől, hogy én egyfajta dramaturgiában gondolkodom, ellenpontokat állítok szembe: stiláris, történeti, politikai és ideológiai tekintetben.”
A művész szerint az emberek nagyon különbözőek a humorérzékük szintjét és jellegét illetően. Valaki, aki bátrabb, nyitottabb, kezdeményezőbb még egyfajta önreprezentációra is fölhasználja a képeit, vagy azt mondja, hogy „van humorérzékem, kiteszem ezt a falra és élek vele, nevetek rajta, ő nevet rajtam és így tovább. És az egy jó dolog, ha tudunk nevetni egymáson és a saját helyzetünkön. Persze vannak olyanok, akik besértődnek, ezért elkaszálnának, nyilván harcolnak is az ellen, hogy a műveim bárhol bemutatásra kerüljenek. Igen, ilyenek is vannak.”
