42 évvel a Wheatfield – A Confrontation in Lower Manhattan című film bemutatása után a magyar származású, amerikai Agnes Denes legikonikusabb alkotását ezúttal Svájcban, az Art Baselen ismétli meg.
Maga a vásár már múlt héten bezárt, de eddigi egyik leglátványosabb szabadtéri műalkotása egész nyáron látható majd. A Messeplatz ezer négyzetméteres betonterén újra búzamező leng. A maggal és talajjal megrakott Euro-raklapok százaira felrakott mű bázeli iterációja tartalmaz egy hirdetőtáblát is Dénes eredeti, 1982-es búzatáblájáról, valamint egy nagy monitort, amelyen az akkor 51 éves művész beszél azokról a szempontokról, amelyek anno inspirálták.
(Ezek az „élelmiszer, energia, kereskedelem, világkereskedelem, gazdaság”, valamint a „rossz gazdálkodás, pazarlás, világméretű éhezés és ökológiai aggályok”.)
42 évvel ezelőtt Alsó-Manhattanben, a Szabadság-szobor túloldalán, az akkor még álló World Trade Center épületeinek árnyékában készült el a Búzamező (Wheatfield…), ami azóta művészeti, ökológia ikonná vált. New York szívében, a Manhattan déli részén a művész előbb egy korábbi hulladéklerakót szántóvá alakított, majd ott két hektáron hullámzó búzamezőt hozott létre – később, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után idekerültek az összeomlott tornyok romjai.
„A búzamező azért szól az emberekhez, mert vizuálisan könnyen felfogható” – mondja egyik kurátora Agnes Denes elégikus, de praktikus ültetéséről, amelyet szerinte augusztus végén be is takarítanak majd.
„Szimbólumként univerzális. Nemcsak a búzát fogyasztják többet, mint bármely más élelmiszert a világon, a rizs mellett, ez az a táj, amelyet a legtöbbet lát Svájcban.”
A fenntartható fejlődés egyre jobban felerősödő jelszava mentén a Wheatfield című land art világszerte híressé vált, több helyen újraalkották – utoljára a Montana állambeli Bozemanba helyezték át újra a most 93 éves Agnes Denes munkáját. Bozeman egy ugrásszerűen fejlődő város, ami folyamatosan veszíti el a szabad tereiet és a mezőgazdasági területeket. Denes ezt a művét Wheatfield – An Inspiration. The seed is in the ground címmel látta el: a búza másfél hektáron növekedett egy korábbi ipari telephelyen.
A projekt részeként az állami egyetem mezőgazdasági tanszékével együttműködve tavasszal búzamagot osztottak ki a közösségnek, hogy bátran vessék el a város bármely parlagon lévő földjén. (Ősszel pedig mozgó malmok őrlik majd lisztté a betakarított gabonát, sőt egy pékség kenyeret is fog sütni belőle.
Idős kora miatt Agnes Denes már nem volt jelen Bázelben a „vetésnél”, de azt nyilatkozta, dacára 93 évének, kreatívabb, mint valaha, mivel tudja, az idő rövid.
A búzamező tehát egész nyáron látható Bázelben, Svájcban, miután az idei Art Basel nyilvános művészeti programjában debütált.
Agnes Denes
Dénes Ágnesként Magyarországon született, majd a világháború alatt családja előbb Svédországba, később az Egyesült Államokba költözött. Sikeres festőként kezdte, majd a filozófia és a természettudományok iránt kezdett érdeklődni, és a hatvanas években így lett a világ első ökológiai művészeti alkotásának készítője. Több mint négy évtizede súlyosbodó éghajlatváltozás és növekvő gazdasági egyenlőtlenség – és az általuk okozott emberi nyomorúság, mint több ezer metrikus tonna CO2 – után munkája minden eddiginél előrelátóbbnak tűnik.
Agnes Denest leginkább különleges land art művészként ismerték meg, de műveit leegyszerűsítés lenne egyetlen kategóriába sorolni: rendszerint konceptuális műveket alkot, ezekben a gondolat mindig nagyon erős és elsődleges, de számára a vizuális megjelenítés is legalább annyira fontos.
A nemrég elhunyt Reigl Judit és Vera Molnar mellett Agnes Denes a legfontosabb külföldön élő, magyar származású nőművész. Ismertsége azonban elmarad két említett pálya- és kortársa mögött, mivel műveit inkább csak dokumentálni lehet, mint bemutatni. Agnes Denest az örök természet és a halandó ember közötti viszonya érdekelte és érdekli: az emberi környezet változásai és az őselemek – a föld, a levegő, a víz – és az ember ezekhez való viszonya.
Az acb Galéria több önálló kiállításon is bemutatta munkásságát.
