1968 – Egy szerelem rekonstrukciója címmel mutatták be Nagy Anikó Mária és Lukácsy György filmjét májusban. A történet főszereplői, Miklós és Alexandra nem tudták, hogy kapcsolatukat éber szemek figyelik és követik, a legintimebb pillanataikat is lehallgatják. A párt elszakították egymástól, Tóth Miklós pedig börtönben töltött hosszú hónapokkal fizetett a disszidálási kísérletéért. A róluk szóló állambiztonsági akták kikérése és azok alapos feldolgozása után Tóth Miklós Lovag és Fitos. Egy lehallgatott szerelem címmel könyvet írt történetéről és a kor visszásságairól. Ez a könyv lett a most bemutatott film alapja, melyben Mészáros Martin színművész alakítja őt. Kettejükkel beszélgettünk.
Az alkotás játékfilmes részében ott hagyjuk el Tóth Miklóst, amikor kiszabadul a börtönből. Hogyan alakult a további élete, mivel foglalkozott?
Tóth Miklós: 1969 karácsonya előtt egy-két nappal értek véget a börtönben töltött napjaim. Mialatt bent voltam, a szüleim egyengették a jövőmet, és Édesapám egy kapcsolata révén megtudták, hogy Bábolnára sürgősen keresnek fiatal mérnököket, mivel éppen Európa legnagyobb baromfikeltetőjét építették ott. Diploma előtt álltam, jó fizetést kaptam, lovak között lehettem, és a feleségemet is itt ismertem meg. Az Alexandrával történt eset homályba veszett, nem leveleztünk, nem tudtunk semmit egymásról. Később Gödöllőre kerültünk a feleségemmel, ahol egy kertes házat kaptunk, és egy barátommal már maszekként csináltunk egy keltető üzemet. Később informatikus lettem, de előtte még az Agrártudományi Egyetemen is volt lehetőségem tevékenykedni.
Hogyan lehetett pontot tenni az 1968-ban kezdődő történetük végére?
T.M.: Nem volt könnyű, de a helyzeten nem lehetett változtatni, tudtam, hogy ez a kapcsolat nem folytatódhat. A börtönben is érzékeltették ezt velem az ott eltöltött nyolc hónap alatt. Alexandra leveleit még elég sokáig őriztem, a nejemmel a történteket megbeszéltem. 1980-ban az első útleveles nyugati utamon Angliában is jártam, és akkor elmentem az utolsó, általam ismert, Hyde Park melletti címére. Szerettem volna egy beszélgetéssel lezárni a közöttünk történteket, de már nem lakott ott. Sajnos az ott lakók nem árulták el a címet, de én tulajdonképpen ezzel pontot tudtam tenni a történet végére.
Martin, hogyan kerültél a filmbe, miként talált meg ez a szerep? És volt-e Miklósnak beleszólása abba, hogy ki alakítsa őt? A filmből az tűnik ki, hogy a női főszereplő esetén kikérték a véleményét.
Mészáros Martin: A rendezőtől kaptam egy telefonhívást, aki elmondta, hogy szeretné, ha én játszanám el a szerepet. A filmben látható casting jelenet, amely során a női főszereplőt kiválasztják egy fikciós rész, minden hölgy kapott instrukciót arra vonatkozóan, hogy milyen fő jellemvonással jelenítse meg Alexandrát. De Barta Ágnes is már korábban megkapta ezt a szerepet, őt is a rendezők kérték fel a feladatra.
Mészáros Martin, Tóth Miklós, Barta Ágnes
Házastársak vagytok, és így alakítjátok a filmben a két szerelmest. A közöttetek lévő valós kapcsolat könnyítette vagy nehezítette a munkátokat?
M.M.: Nagyon szeretünk együtt dolgozni, sok közös munkánk volt ezt megelőzően is. Igyekszünk elválasztani a munkát és a magánéletet, de azért sokat segít, hogy otthon is beszélünk a feladatokról, amelyekben éppen benne vagyunk. Ági a legfontosabb és legőszintébb kritikusom, tudom, hogy kertelés nélkül formál véleményt rólam, és nem elfogult. Ugyanezt ő is elvárja tőlem, ezért nagyon szeretek vele dolgozni.
T.M.: Nekem nagyon tetszik a két fiatal, van közöttük kémia, ez nagyon fontos, mert hitelessé teszi a történetet. Ezen kívül profi színészek, ami hozzáteszi azt a bizonyos szükséges pluszt az egészhez.
Miklóssal hogyan alakult a kapcsolatotok a film kapcsán?
T.M.: Ez, úgy gondolom, a filmből jól tükröződik. Az egyik forgatási napon annál a bizonyos női casting jelenetnél az alkotók leültettek, kérték, hogy válasszam ki Alexandrát. Ekkor találkoztunk Martinnal. A gödöllői házamban azután többször is jó hangulatú együttléteink voltak, ahol volt lehetőségünk megismerkedni. És arra is emlékszem, mennyire megrázta Martint, amikor ellátogattunk közösen a börtönbe.
M.M.: Nekem azon kívül, hogy játszottam a fikciós részekben, az is a feladatom volt, hogy a jelenben is kísérjem Miklóst, ez teljesen új volt számomra. Úgy érzem, hogy nagyon jól összecsiszolódtunk. Sok jelenet kimaradt persze a filmből, de sok időt töltöttünk együtt. Mivel színészként a munkánk része, hogy érzelmileg nagyon belemegyünk a történetekbe, Ágival is sokat beszélgettünk, hogy milyen lehetett ezt az egész dolgot megélni. Ezért óhatatlanul kialakult egy olyan kapcsolat, ami nem csupán arról szólt, hogy megérkezünk a forgatásra és elvégezzük az aznapi munkát. Haza is visszük, ami egy adott napon velünk ott történik. Miklós még a színházba is eljött megnézni minket.
Mészáros Martin és Tóth Miklós
Martin, a családodból hozol bármilyen tapasztalatot ezzel az időszakkal kapcsolatosan, ami segített Téged a megértésben?
M.M.: Nem, én Vajdaságból, Zentáról származom, ott másfajta tapasztalatokat éltek át az emberek, de tanulmányaim során találkoztam az időszak történéseivel, melyek mélyen megérintenek. A legrosszabb az egészben, azt hiszem az, hogy mindig a kisember viszi el a balhét, ő jár pórul és törik bele ezekbe a történésekbe.
A közönségtalálkozós vetítések során mi a tapasztalat, mi érinti meg a legjobban a közönséget?
M.M.: Elsősorban az, ami ennek a filmnek a fő mondanivalója, hogy a szerelmet és a fiatalságot nem lehet elvenni. Ez a két dolog élni akar, és a történet középpontjában álló két fiatal ebben az időszakban boldog volt, annak ellenére, hogy ilyen szörnyűségek történtek velük. Az is eljut hozzánk, hogy mennyire gonosz és borzasztó volt az a rendszer, hogy embereknek ilyen és ehhez hasonló eseményeket kellett átélniük.
T.M.: A könyvem megírásához nagyon komoly mennyiségű dokumentációt dolgoztam fel az állambiztonsági iratokból. Megírtam benne a szerelmi szálat is, és Nagy Anikó rendező ezt a szálat vette elő, erre helyezte a hangsúlyt. A komplett anyagból nagyon jól kiválasztotta azokat a részeket, amelyekkel a történet elmesélhető és összefűzhető lett. Nagyon sok szálon el lehetett volna indulni, de szerintem a legjobb verziót választotta. Sokszor érzem úgy, hogy felnő még egy generáció és ezekre a dolgokra talán már nem is fognak emlékezni. Ez valóban egy igazi szerelem volt, amelyet politikává akartak tenni. Ez megérinti az embereket.
Nagyon érdekesek a filmben azok a jelenetek, amelyek olyan szituációban ábrázolják a szereplőket és a rendezőket, mintha színházi olvasópróbán lennének. Így mintha keveredne egy kicsit a színház és a film ebben az alkotásban. Ez milyen élmény volt a forgatás során?
M.M.: Nem egészen tudtam az elején elképzelni, hogy hogyan is fog ez kinézni. Láttam egy forgatókönyvet, ami később nagyon sokat változott, de azért, mert maga a történet, legalábbis a jelenben zajló része is alakult még. Kíváncsiak voltunk rá, hogy a dokumentumfilmes és a játékfilmes jelenetek keveredése hogyan fog végül összeállni. Ennek a két stílusnak egy ízlésesen eltalált elegye lett a film.
Barta Ágnes
Mennyi ideig tartott a forgatás?
T.M.: Általam nem ismert okokból, de elképzelhető, hogy az anyagiak indokolták ezt, először még csak egy dokumentumfilmről volt szó. Rögtön kimentünk Alagra, ahol az egész dolog annak idején elkezdődött, és a mai napig megvan az az istállós környezet, ami látható a filmben. Még a régi bútorokat is megtaláltuk. Ott felvettünk egy hosszabb részt, amelyben én beszéltem a történtekről, de ez csak amolyan előtanulmány volt. Az ukrán háború kezdetekor egy hosszabb szünet következett a forgatási folyamatban, majd másfél évnyi munkánk volt együtt. 2022 novemberében találkoztam Martinnal.
Martin, gondolkodtál-e arról, hogy ha Te lettél volna Miklós helyében, megtetted volna-e ugyanezt a szerelmedért?
M.M.: Igen, biztosan. Annyira jó, hogy érződik Miklóson, hogy bátor volt, fiatal és szerelmes. És dühös, ahogy ő is egyetértően bólogat erre most. Szerintem az, hogy egy ilyen eset után megpróbál az ember szembenézni a múltjával, és egyfajta elszámoltatást végezni, az iszonyú fontos. Ahogyan az akkori rendszerrel való szembenézés is. Az a szál pedig, amely Miklós és az unokatestvére Zoli között van, az, hogy ezt így meg tudták beszélni egymással és rendezték a múltjukat, különösen szimpatikus nekem.
T.M.: A könyvemben a börtönévekről szóló résznek az a címe, hogy Barackot kapok a fejemre. A Fő utcában a III/1-es Vizsgálati Főosztálynak a tisztjétől, mielőtt elbocsátott és Pécsre irányított a börtönbe, megkérdeztem, hogy mire számíthatok. Azt válaszolta, hogy mivel bizonyítást nyert, hogy ez a kapcsolat valóban semmi másról nem szólt, csak és kizárólag a szerelemről, kapok majd egy nagy barackot. Ezt is kaptam, ez az egész utólag egy nagy kaland a számomra.
Hogyan éltétek meg a visszautasításokat, például Zoltán vagy Rudi elzárkózását, akik nem akartak beszélni a történtekről?
T.M.: Zolit megvédeném abból a szempontból, hogy vele később is szoros volt a kapcsolatom, sok közös jó élmény is összefűz minket. Amikor tíz évvel ezelőtt, azok után, hogy kibogoztam ezt a rengeteg jelentést, amely mindkét oldalról készült, megértettem, hogy őt sakkban tartották az állambiztonságiak. Egymással sikerült megbeszélnünk a történteket, tartjuk a kapcsolatot, évente egyszer találkozunk is. Úgy gondolom, Rudit nem az én dolgom elszámoltatni. Ő hivatásosként dolgozott a szervezetnek, de ennek ellenére rajtam semmi gyűlöletet nem érezhetett a megkereséskor, mert én ezt az ügyet magamban már lezártam.
M.M.: Árnyalja a felelősséget és emberivé is teszi a dolgokat, hogy kiderült, hogy megrendezett volt az a bizonyos verekedés is, amelynek kapcsán Zolit beszervezték. Azáltal, hogy ezeket megértjük, sokkal emberibbé válik az egész történet. Van egy apró jelenet a filmben, amelyet én szorgalmaztam, hogy kerüljön bele, amikor a lakásajtóból a buli után Zoli még visszalép és figyelmezteti a szerelmeseket, hogy legyenek óvatosak. Nem derül ki pontosan, hogy miért teszi ezt, de ebből valami fajta szeretet és emberség látszik az ő irányából.
A 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmet a következő helyszíneken és időpontokban vetítik a közeljövőben:
Debrecen, Apollo mozi – június 4., 19 óra (Közönségtalálkozóval.)
MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál, FOTON Audiovizuális Centrum – június 14., 19 óra (Közönségtalálkozóval.) A vetítés előtt a film betétdalait is előadó Koszika duó koncertje ugyanott.
Gombaszögi Nyári Tábor – július 17.
Sátoraljaújhely, Déryné Fesztivál, Rákóczi Tábor – július 18.
Budapest, Újpesti filmklub, Ifjúsági Ház – július 23.
